vasárnap, március 24, 2013

Mert van, Aki hazavár!



„Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.”
Mózes első könyve 4:6-7

Ettél az almából, és vártad a változást. Vártad, hogy majd most... most tudni fogod mi a jó és mi a rossz. Most olyan leszel, mint Ő, és nem lesz szükséged egy „felettes hatalomra”. Aztán jött a koppanás a padlón. Az édes nektár helyett a keserű becsapottság gyomorforgató íze, és az út, mely kifelé vezetett az Édenből. 

Az Ördög diadaltáncot járt, te pedig elindultál. Nem nézve se jobbra, se balra, az Isten által felajánlott bőrruhát is eltaszítottad magadtól. Neked jó a fügefalevél is, nem kell mások könyörülete, neked jó az, amit saját magad toldoztál össze, bár sehogy sem akarja eltakarni szégyenedet. És csak mentél tovább dühösen, lehorgasztott fejjel az úton. Jöttek a vádak, hogy „De a másik... ő... ő az oka mindennek. Ha nem lenne, ha nem lenne a vérem, ha nem lenne közöm hozzá, én jó ember lennék. Én tudnék jól dönteni, ha ő nem zavarná létemet.” - Gondolatban pedig már a tökéletes követ kerested, mellyel sebet ejthetsz a lelkén, örökre eltaszítva magadtól, és élve saját, magányos életedet a messzi Kelet legtávolabbi csücskében.

Azt hitted, tiéd a tudás, neked menni fog egyedül is, és dacosan harcoltál tovább a Láthatatlannal. Azt hitted, te érted, te ismered, de végül a kétségbeesés mocsarában már be kellett vallanod magadnak a szörnyű igazságot: sosem tudtad meg, mi is a különbség jó és rossz között. Sosem győztél, és már gondolatban kezdtél hozzászokni a bukás tényéhez, amikor egy óvatlan pillanatban Isten kiragadott saját limitált látóteredből, és meghallhattad az Ő hívását.

„Gyermekem! Emeld fel a fejedet, nézz körül, és lásd meg, hová jutottál. Ne fogadkozz, nekem nem kellenek a magyarázatok. Nekem te kellesz. Hibáztál, de szeretnék egy újabb esélyt adni az életre. Nem kell, hogy elbukj, hogy elkárhozz örökre, én lefizettem érted a váltságdíjat. Ne menekülj tovább, hiszen nincs miért. Szeretlek! Elfogadlak! Várok rád! Ragadd meg a pillanatot, és végre először életedben válaszd a Jót, válassz engem, és gyere haza, Éden kapuja nyitva áll!”