szombat, október 06, 2012

Lehet-e Istennel szembeszállni?


„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.”
4Mózes 24,17

Bálák, Moáb országának királya megijedt, amikor meghallotta az Egyiptomból kivonuló nép közeledtének a hírét. El is határozta, hogy minden eszközzel megvédi hazáját velük szemben. Valaha testvér nép voltak, hisz a moábiták Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől származtak. Most azonban rettegés töltötte el az uralkodó szívét. No, nem a rabszolganéptől félt, hisz Izrael nem bírt jelentékeny haderővel, sem haditapasztalattal. A félelem oka, Isten jelenléte volt. Tény, hogy Isten csodái mentették meg a zsidókat és vezették ki őket a fogságból legyőzve a kor szuperhatalmát, Egyiptomot. Bálák talán azt gondolta, a fáraó és serege azért maradt alul, mert nem a néppel, hanem Istennel harcolt, ezért neki meg kell nyernie a Menny Urát. Ezért küldetett annak prófétájáért, Bálámért. A gazdag adományok rávették a látót, hogy jöjjön el, átkozza meg Izráelt, de arra nem volt elég, hogy teljesíthesse feladatát. A szolgát igen, de Istent nem lehet lekenyerezni. Bármennyit is fizetett neki, bármennyi áldozatot mutatott is be az udvartartás költségén, a száját csak áldás hagyta el és ez a jövendölés. Egy ígéret az eljövendő Megváltóról, ami alapján a napkeleti bölcsek eljutottak a betlehemi jászolhoz. Egy még be nem teljesedett jövendölés a Megváltóról, aki uralkodni fog mindörökké minden népek felett, legyőzve Isten gyermekeinek ellenségeit.

A történet tanulságai máig hatnak:
* Akik az Úr gyermekeivel szállnak szembe, magával, Istennel hadakoznak és a küzdelmük eleve kudarcra van ítélve.
* Istent sohasem tudom a saját oldalamra állítani. Az a fontos, hogy én legyek az Ő oldalán.
* Isten ígéretei végül beteljesednek, ezért fontos a számunkra, hogy azokkal összhangban legyen az életünk.