szerda, október 17, 2012

Elsőkből utolsók


„Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.”Márk evangéliuma 10. fejezet 31. vers

Ennek a Bibliai mondatnak lelki tanulságát, vagyis az elbizakodottság veszélyét, következményét tavaly saját bőrömön tapasztaltam meg, mikor életem első félmaratoni távját teljesítettem.

Mikor eldördült a startpisztoly úgy éreztem; erős vagyok, futok az elejével, megmutatom, hogy én is vagyok olyan jó, mint akik már több éve csinálják.

Mindez az első 8km-ig úgy ahogy ment, aztán éreztem ez mégiscsak túl gyors lesz, visszavettem, de már későn. Aztán a 17km-nél jött az igazi feketeleves… Miközben vánszorogtam a cél felé majd százan előztek meg. S ha nem is utolsóként értem be, de bizony csúnyán elfutottam magam.

Persze, a mai Ige nem az én esetemről szól, de ott eszembe jutott. És azóta hány és hány, ehhez hasonló ’lelki elfutást’ láttam és hallottam már.

Olyanokat, akik úgy szóltak, gondolkodtak, mint Isten népe Jézus korában. Saját hitetlenségüket és inaktivitásukat szüleik, nagyszüleik hitével próbálják palástolni: „Az én apám építette az imaházat”, „Már nagyapám is presbiter volt”, „Az anyám volt a legáldozatkészebb diakónus.”

Őskori tapasztalataik vannak, „Mikor még én is szolgáltam” „Mi ezt úgy csináltuk”. S mi van most? Bizony kínos csend ül sok imaórán, bibliatanulmány kezdetekor, mikor megkérdezik: „Volt valakinek tapasztalata a héten?” „Ki az, aki olvasta a tanulmányt?”

Bizony hitéletük ma nem több, mint rideg, begyakorolt  liturgia, valamiféle rutinvallásosság. Jól indultak, ám mivel saját maguk dicsőségét keresték, saját erőből próbáltak célba jutni, elfáradtak, kiégtek.

A futóversenyeken van szintidő, és a mezőnyt általában egy záró busz kíséri. S aki annyira belassul, hogy utoléri a busz, annak fel kell szállni, le kell adni a mérőchipet és nem léphet be a célterületre.

Jézus szavai ma egyben hívás és figyelmeztetés: „Gyere hozzám, ha elfáradtál” „Gyere, én erőt adok neked az utolsó kilométerekre” „Gyere, mert közeledik a bűn világának záró busza és aki megtorpan, az nem juthat célba.”

Én ezért „egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. (Fil.3:14)