szerda, május 16, 2012

A bűn korának vége


"Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt." 
Korinthusbeliekhez írt első levél 15. fejezet 24. vers

Az emberiség történelmét szemlélve láthatjuk, hogy időről időre, többnyire nagy kataklizmák, bizonyos évszámok (2000; 2012), válságok hatására felerősödik az úgynevezett ’világvége hangulat’.

Ennek következtében milliónyi elképzelés és forgatókönyv látott már napvilágot. Idegen lények inváziója; meteor, vagy kisbolygó becsapódás; nukleáris háború; környezetszennyezés… nem beszélve a legkülönfélébb vallási meggyőződésekről.

Mások komoly erőfeszítéseket tesznek, talán ezek ellensúlyozása végett, hogy létrehozzanak egy egységes földi békebirodalmat, ahol mindenki boldogan élheti a maga kis világát.

A Szentírás azonban valami másról beszél. Nem emberi pokol és nem emberi paradicsom vár ránk. Az emberi megoldási kísérleteket Jézus visszajövetele fogja meghiúsítani.

És a korinthusiakhoz írt levél eme fejezete csak még inkább megerősít bennünket ebben a váradalomban. Jézus eljövetele ugyanis számunkra nem a világ végét jelenti, hanem a bűn szerzőjének, a bűn korának és a bűn következményeinek végét.

Ahogy Pál írja; „Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek.” (22.vers) „akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.” (23.vers)

„Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” (51-52.vers)

„akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.” (54.vers)

Jézus várása nem a bűn által megnyomorított életek tétlen nézegetése.
Jézus várása a bűn kora végének hirdetésén túl mások nyomorának enyhítése.

„Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (58. vers)