szerda, november 09, 2011

Kitartás a kísértésben

„Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.”
(Jakab apostol levele 1. fejezet 12. vers)


Voltál már úgy, hogy nagylelkesedéssel vágtál bele valamibe, aztán, ahogy telt múlt az idő, esetleg jött egy kis nehézség, néhány hét vagy hónap múlva csalódottan hagytad ott a dolgot?

Mily sokan tesznek így! Akik, csak addig odaadóak, amíg kényelem és dicsőség övezi őket. Akik, a győztesekkel együtt akarnak díszelegni, de állhatatlanságuk miatt az élet legnagyobb vesztesei, mert állandóan menekülnek a kihívások elől.

Nagy ígéretekkel vágnak bele a tanulásba, a munkába, egy házasságba, az életmódjuk megváltoztatásába, Istennek odaszánt életbe… s aztán…

Miért is nem ment meg bennünket Isten a nehézségektől? Miért hagyja, hogy mások, vagy Ő maga próbára tegye hitünket? Miért? Miért?

A válasz egyszerű; azért állít kihívások elé, mert szeretné, hogy jellemünk az Ő jelleméhez legyen hasonló. És ahogy az Írás mondja: „az Isten szeretet” (1Ján.4:16). Ez a szeretet nem egy-két napig tart. Ezt a szeretetet nem befolyásolja Vele szembeni viselkedésünk.

Ez a szeretet nem etet és itat életünk végéig, hanem megtanít önállóan enni és inni. Ez a szeretet nem állít talpra, ha elesünk, de erőt ad talpra állni. Ez a szeretet nem tolakszik előre, hogy helyettünk érjen elsőként a célba, de ott áll a pálya mellett és mindvégig kitartásra buzdít, hogy átélhessük a győzelem örömét.

És mi van akkor, ha nem tudsz még önállóan enni? Ha megint magával sodort a megszokás, a rossz? Ha az élet minden területén utolsó vagy?

Ez a szeretet nem adja fel, nem mond le rólad.

Új lehetőséget ad, hogy viszontszerethesd.

Mert ez a győzelem.