hétfő, december 13, 2010

Mindennek meg van az ideje

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”
Prédikátor könyve 3:1


Sok ember fantáziáját megmozgatta már az időutazás kérdése. Én is néha elgondolkozok azon, milyen lehetett egy-egy letűnt korban élni. Máskor a jövőbe látnék szívesen, hogy megtudjam mi vár rám ezután.

Azt gondolom valahol érthető ez a fajta kíváncsiság. Van viszont egy más fajta gyakori vágyakozás: visszamenni a múltba, hogy valamit helyrehozzunk, hogy valamit meg nem történtté tegyünk, vagy megtegyünk valamit, amit elmulasztottunk. Az idő múlásával másként látjuk az eseményeket, tapasztalatokat gyűjtünk, fejlődik jellemünk és szeretnénk kicsit „kozmetikázni” a történelmünket.

A bölcs Prédikátor kijózanít, és azt mondja: „mindennek rendelt ideje van”. Tudomásul kell venni, hogy az idővel folytatott mindennapi harcunkban, nem vagyunk győztes pozícióban. Az idő halad, a jó és rossz dolgok jönnek folyamatosan, egymást váltogatva.

A születésünk és halálunk között van sírás-nevetés, építés és rombolás, ölelés és gyógyítás, háború és béke, szeretet és gyűlölet…
Ezt nem kell valami végzetnek, sorsunk által kijelölt dolognak tartani. A döntéseket mindig mi hozzuk, hogyan használjuk fel időnket. Az Istentől megszabott időszakokban inkább azt látom, hogy Isten kegyelmesen megszabja még a rossznak is az idejét, de a jó dolgok is meg-meg szakadnak, hogy tudatosuljon bennünk valós állapotunk.

Nagyon várom azt az időt, amikor már nem lesz rendelt ideje sem a sírásnak, sem a betegségnek, sem a fájdalomnak, sem a halálnak (lásd: Jelenések 21. fejezete)

Addig viszont fogadjuk meg Pál apostol tanácsát:

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17)