hétfő, szeptember 06, 2010

Jó helyen...

“Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!”
Zsoltárok könyve 31:15

Néhány éve egy beteg ágyához siettem. Már az is külön történet, hogy épp abban a városban voltam, merthogy épp egy másik helyen kellett volna lennem vagy kétszáz kilométerre onnan. Ahogy közeledtem, azon gondolkodtam, hogy mit is lehet mondani ilyen helyzetben. Hiszen nincsen a kezünkben semmi, ami igazán életet menthetne. Csalfa vigasztaló vagyok. Ekkor különleges dolog történt. Valaki a szívem mélyébe súgta: “Imádkozz azért, hogy kezembe tegye az életét.” Megdöbbentem, szótlanul utaztam tovább. Néhány órával később a beteg a kezem közt halt meg, vagy mégsem?

Vajon mekkora Isten marka? Még oda is elér, ahová én nem is juthatok? Vajon még az is belefér, amire nem is gondoltam?

“Kezedben van sorsom”

Szívembe nézek. Megdöbbenek. Itt is Isten keze nyoma van! Hordozza gyöngeségeim, bűneim, munkálja a jobbulást.

“Kezedben van sorsom”

Kinézek parányi ablakomon a dolgozószobámból: ragyognak a csillagok. Lelkemtől csak egy arasznyi: Istennek innen oda. Mert ott is Isten keze van. Hordozza a csillagokat, ezt a Föld-golyót, rajta milliárdnyi szenvedést, nevetést, gonoszságot és erényt.

“Kezedben van sorsom”

Ez a reményem. Ez az otthonom. Ez számomra az élettér: örök élet helye.

Ma is, Uram!

“Kezedben van sorsom...”