péntek, április 02, 2010

Nem hiábavaló reménység

„… szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből pedig remény. A reménység pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk ajándékozott Szentlélek által.”
Róma 5:3-5.

Egy másik fordításban úgy olvastam: „Még szenvedéseinknek is örülünk, mert azokból türelem fakad…” Hát, nem tudom, Pál apostolon kívül hányan örülnek még szenvedéseiknek? Én nem hiszem, hogy közéjük tartozom! Egy dolog azonban biztos: A szenvedés türelemre tanít. Persze, már akit. De aki türelmetlenül fogadja a szenvedést, előbb utóbb rá kell jönnie, hogy nem sokra megy türelmetlenségével. Tehát, ha figyelünk szenvedéseink közben, hamarosan rájövünk, hogy türelmesebbek leszünk – másokkal és önmagunkkal szemben is. Ennek a türelemnek a következménye egy erős – vagy jóval erősebb jellem, azaz egyéniség. Ezután már nem lesz nehéz bizalommal, reménységgel tekinteni a jövő felé. A reménység pedig nem hagy cserben!
Milyen jó, hogy a hívő embernek VAN reménysége! Nem kell reménytelenül, céltalanul botorkálnia az életben!

A remény a hit kinyújtott keze a sötétben. /George Iles/
Az embert a reménység élteti. /Mihail Solohov/
Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni. /Wass Albert/

És mit mond a Biblia a reménységről?

Így várjuk azt a napot, amikor megláthatjuk a mi nagy Istenünknek és Megmentőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőségét. Ő a mi áldott reménységünk, aki dicsőségesen fog visszajönni.
Titus 2:13.