Jézus jelenlétében megértjük életünk eseményeit!
„És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázák nékünk az írásokat? És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak!” Luk.24,31-34.
„Miközben szomorkodva haladtak a tanítványok Emmaus felé, amely mintegy 12 kilométerre volt Jeruzsálemtől, Jézus csatlakozott hozzájuk. Nem ismerték meg Őt, hiszen már megdicsőült testben volt. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a feltámadás után egy különleges testet kapunk mi is, hasonlót Jézuséhoz. (Fil.3,20-21.) Ezen a testen már nem látszanak a bűn nyomai, egész más lesz, mint amit megszoktunk. Ennek ellenére nem egy új embert teremt Isten helyettünk, hanem minket támaszt fel az Úr! Megmaradnak egyéniségünk nyomai, a jellemünk, amit itt e földön kell kifejlesztenünk Isten segítségével….
Jézus hagyta, hogy a tanítványok elkeseregjék magukat, elmondják azt, ami a szívükben van. Miután elmondták bánatukat, amelyet helytelen elképzelésük miatt szenvedtek el, Jézus elkezdte magyarázni nekik az Írásokban a próféciákat. Megvilágította előttük a dolgok miértjét, és megértették az élet összefüggéseit….
Lehet, hogy mi sem értünk sok mindent, ami körülöttünk történik. Vannak reménységeink, amelyek megcsalnak bennünket. Merengőn tekintünk a jövő felé és elszáll minden életkedvünk! Talán úgy érezzük, hogy az Isten is elhagyott bennünket, csalódtunk emberekben és a Mindenhatóban is! Ne feledjük: Isten soha nem csal meg bennünket! Lehet, hogy nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzeltük, de ez nem azért van, mert Isten tévedett, hanem azért, mert mi értékeltük rosszul az események menetét! Mégis, Jézus jelenlétében minden megvilágosodik. Ha találkozunk vele, ugyanazokat az eseményeket már egészen másként értékeljünk, mint előtte. Ha Ő magyarázza el nekünk életünk dolgait, lehet, hogy amit eddig rossznak gondoltunk, most jónak ítélünk, és hálát mondunk érte….
Miután megtudták az emmauszi tanítványok, hogy Jézussal találkoztak, nem tudtak többé nyugton ülni. Örömmel siettek embertársaikhoz, hogy továbbadják a Jézussal való találkozás boldogságát! Ha Jézus a szívünk lakója, nem tudunk hallgatni felőle. Mindenkinek elmondjuk a jó hírt, hogy Ő él, és visszajön hozzánk! Nem számít semmi! Se távolság, se fáradság, csak megyünk, mert a szívünk hajt! Boldog örömmel osztjuk meg az evangéliumot azért, hogy más is részesüljön belőle….”
(Részletek a „Húsvéti találkozások Jézussal” c. könyvemből)
Kormos Tivadar
„Miközben szomorkodva haladtak a tanítványok Emmaus felé, amely mintegy 12 kilométerre volt Jeruzsálemtől, Jézus csatlakozott hozzájuk. Nem ismerték meg Őt, hiszen már megdicsőült testben volt. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy a feltámadás után egy különleges testet kapunk mi is, hasonlót Jézuséhoz. (Fil.3,20-21.) Ezen a testen már nem látszanak a bűn nyomai, egész más lesz, mint amit megszoktunk. Ennek ellenére nem egy új embert teremt Isten helyettünk, hanem minket támaszt fel az Úr! Megmaradnak egyéniségünk nyomai, a jellemünk, amit itt e földön kell kifejlesztenünk Isten segítségével….
Jézus hagyta, hogy a tanítványok elkeseregjék magukat, elmondják azt, ami a szívükben van. Miután elmondták bánatukat, amelyet helytelen elképzelésük miatt szenvedtek el, Jézus elkezdte magyarázni nekik az Írásokban a próféciákat. Megvilágította előttük a dolgok miértjét, és megértették az élet összefüggéseit….
Lehet, hogy mi sem értünk sok mindent, ami körülöttünk történik. Vannak reménységeink, amelyek megcsalnak bennünket. Merengőn tekintünk a jövő felé és elszáll minden életkedvünk! Talán úgy érezzük, hogy az Isten is elhagyott bennünket, csalódtunk emberekben és a Mindenhatóban is! Ne feledjük: Isten soha nem csal meg bennünket! Lehet, hogy nem úgy történtek a dolgok, mint ahogy elképzeltük, de ez nem azért van, mert Isten tévedett, hanem azért, mert mi értékeltük rosszul az események menetét! Mégis, Jézus jelenlétében minden megvilágosodik. Ha találkozunk vele, ugyanazokat az eseményeket már egészen másként értékeljünk, mint előtte. Ha Ő magyarázza el nekünk életünk dolgait, lehet, hogy amit eddig rossznak gondoltunk, most jónak ítélünk, és hálát mondunk érte….
Miután megtudták az emmauszi tanítványok, hogy Jézussal találkoztak, nem tudtak többé nyugton ülni. Örömmel siettek embertársaikhoz, hogy továbbadják a Jézussal való találkozás boldogságát! Ha Jézus a szívünk lakója, nem tudunk hallgatni felőle. Mindenkinek elmondjuk a jó hírt, hogy Ő él, és visszajön hozzánk! Nem számít semmi! Se távolság, se fáradság, csak megyünk, mert a szívünk hajt! Boldog örömmel osztjuk meg az evangéliumot azért, hogy más is részesüljön belőle….”
(Részletek a „Húsvéti találkozások Jézussal” c. könyvemből)
Kormos Tivadar
