hétfő, január 18, 2010

Szorgalmas, hűséges munka

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét”

Timótheushoz írt 2. levél 2:15

Több, mint tíz éve történt, (mikor még Nyírpazonyban laktam) hogy egy végzős hallgatónak vittem egy oklevelet a Biblia Levelező Iskola részéről. Akkor már teológiára jártam, de a lelkesedésem nagyobb volt, mint a tényleges ismeretem.

A férfi, akinek kivittem az oklevelet, már nagy érdeklődéssel kutatta a Dániel könyvét, és a számara fellelhető írások segítségével logikus, elfogadható válaszokat talált. Meglátásait előadva, először azt éreztem, hogy ez nem egyeztethető össze az én ismereteimmel, aztán arra jöttem rá, hogy nem tudom értelmes módon, meggyőzően elmondani az adott prófécia értelmezését. Akkor elkezdetem komolyan utánajárni a dolgoknak. Felfedezni azt, amit már ismertem, de nem mindig értettem.

Ma már talán nehezebb zavarba hozni hasonló helyzetekben, de most is folyamatosan tanulok, olvasok, felfedezek dolgokat. A „kipróbáltság” nem az iskolapadban történik, még csak nem is a Bibliával hivatásszerűen foglalkozók sajátos helyzetéből adódik.

Az igazi próbák, és az ebből eredő folyamatos megerősödés, tapasztalatszerzés szolgálat közben jönnek. Amíg nem beszélünk hitünkről, azt gondoljuk, milyen jól tudunk mi mindent, és ott a szegény tévelygésben élő emberek milyen szerencsétlen helyzetben vannak. De amikor hitelesen kell szólnunk a bennünk élő reménységről, amikor kérdéseket szegeznek nekünk, rájövünk, hogy nem lehet fél vállról venni ezeket a kérdéseket. Az igazság ismeretében és alkalmazásában is növekednünk kell, különben szégyent vallunk az emberek és Isten előtt.

Jézus mielőtt kiküldte tanítványait, hogy végezzék az általa megkezdett munkát, felkészítette őket. Az igazi kiképzés mégis ezután várt rájuk. A legjobb talán az egészben, hogy miközben szorgalmasan dolgozunk az Úr dolgaiban, a mi életünk is gazdagodik.