szerda, december 16, 2009

Biztos ígéret

„Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!”
(Jelenések könyve 22. fejezet 20. vers)
Idén megvettük első önálló kis lakásunkat. Nem nagy, panel, no és természetesen hitelből, de a miénk. Mikor intéztük az egészet nem is gondoltuk volna, micsoda papírhalmazt kell majd beszerezni, aláírni és egyéb.

A bank, mint hitelező biztosítékot várt és annak hiteles megerősítését minden oldalról, munkáltatói igazolás, ingatlan fedezet értékének felbecslése, stb., hogy amit vállaltunk azt vissza fogjuk tudni fizetni.

Szép is lett volna, ha én is csupán annyit mondok; ne aggódjanak, majd hamarosan kiegyenlítjük a hitelt és a kamatot is. Még ha írásba foglaltam volna is ezt, nem ért volna semmit.

Sokan ugyanígy kevésnek tartják, hogy Jézus nem árulta el pontosan, mikor fogja valóra váltani az ígéretét. De ez csak részben igaz, mert bár az ígéret valóban nem tartalmaz konkrét dátumot, ám Jézus is adott biztosítékot.

Mikor búcsúzott és az ígéretet tette János evangéliumában így olvassuk:
„Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.14:26-27)

Jézus biztosítéka a Szentlélek, akit azért hagy itt, hogy megtanítson minket hinni kételkedés nélkül, az olyan szorult helyzetekben is mikor nincs biztosíték arra, hogy megszabadulunk.

Krisztus ígérete nem attól biztos, mert Ő mondta és nem attól, hogy János leírta, hanem a Szentlélek teszi azzá bennünk, s ahogy Jézus fogalmaz ’a világ ezt nem érti’, mert a világnak ez sok esetben nem biztosíték.

Minket azonban ez az ígéret éltet, visz előre, akkor is, ha életünk veszélybe kerül, ha nem úgy alakul, ahogy várnánk. Mert Dániel társaihoz hasonlóan megtanultuk a Szentlélektől: „ha nem tenné is”, akkor is hűségesek maradunk, mert nem az ígéretért vagyunk mellette és nem az ígéret földjét várjuk, hanem Őt, akit szeretünk.

Tegnap egy idős, beteg testvérnél jártam. A felesége is ott ült velünk és megemlítette, hogy mostanában férje azt mondogatja: menjünk haza; és kéri csomagolják be a Bibliáját a szombatiskolát és menjünk.

Mikor megemlítettem neki, hogy nemsokára valóban mind hazamegyünk Jézussal; csillogott a szeme, mert ő már kész van, ’összecsomagolt’.

Így kérlek én is, mielőtt belekezdesz, vagy tovább folytatod ezt a napot, ne feledd; ma csomagolnod kell, mert megyünk haza. Ne kérdezd mikor, ne kérdezd hogyan, mondd helyette:
Ámen, bizony jövel Uram Jézus!