péntek, november 20, 2009

Bátorítás

"Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!"
Ésaiás 35:3-4

Első gondolatom az, ahogy Jóbbal bántak barátai. Jób elvesztette vagyonát, gyermekeit, egészségét, végül feleségét is.
Szüksége lett volna bátorító jó szóra. Jöttek a barátai. Sokáig csendben, megrendülten szemlélik, hogy mi történt barátjukkal.
Ezután egymást túllicitálva kezdik rábizonyítani, hogy képmutató, bűnös, akit most keményen büntet az Úr.
Ha valóban képmutató és bűnös lett volna, az ostorozó szavak bűnbánatra, megtérésre segítették volna? Aligha!
Azóta se változott sokat a világ. Kritizálunk, kárhoztatunk a gyülekezeten belül és kívül – a családon belül és kívül. Hol vannak, akik a lankadóknak erőt adó szavakat mondanak? Hol vannak, akik a tántorgó térdűeket felsegítik?
Az Ige azt is elmondja, hogy nem olcsó közhelyekkel lehet megerősíteni, akiket a félelem hatalmába kerített.
A valódi vigasztalás az Úr szabadító tetteire való rámutatás. Isten hordozott bennünket a múltban, és Ő nem feledkezik el rólunk a jövőben sem. Sok esetben a nehézségek, a próbák épp a hitünket akarják erősíteni. Azt akarja, hogy tartsunk ki – még egy kicsit legyünk türelemmel, és a szabadítás itt lesz. Pál „pillanatnyi” és „könnyű” szenvedésnek nevezte azokat a nehézségeket, amiket itt és most kell elhordozni. Ezek a valóságban nagyon is hosszúnak tűnnek és embert próbálóak. Az örökkévalósághoz képest azonban rövidek és csekélyek.
Amikor ott leszünk az új Jeruzsálemben és letekintünk az arany falakról, akkor már valóban igaz lesz a „pillanatnyi” és „könnyű” kifejezés.
Addig viszont szükségünk van olyanokra, akik megértenek minket, akik bátorító szavakat mondanak.
Olyan emberekre van szükségünk, akik hitelesek, mert ők is szenvedtek el nehézségeket, és el tudják mondani, hogy számukra miként adott erőt az Úr.
Legyen jelszód a mai napra: BÁTORSÁG!