vasárnap, július 19, 2009

Krisztus munkásainak öröme

„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?”
Thesszalonikaiakhoz írt 1. levél 2:19

Örömgyári látogatás minden séta a városban. Egyesek díszesebben, mások kopottabban árulják: kalandot, kincset, hírnevet, szórakozást, szépséget, élvezetet... Csak ámulok! Hát ennyire egyszerű lenne? És mégis miért a sok savanyú arc? Honnan az üres tekintetek? Miért a könnyek?

Összehasonlítom ezeket a tekinteteket a tegnap látottal. Könnyes arc volt az is. Azt mondta: „Krisztus a szívembe költözött, és azóta más minden. Szeretnék megkeresztelkedni!” Örömkönnyek ragyogtak egy boldogságtól sugárzó arcon.

Ezen a földön az öröm nem a birtoklásban, hanem a létezésben van: rájönni, hogy Krisztusban élhetek. Az öröm nem a változatlanság, hanem a változás: Krisztushoz hasonlóvá lenni. Az öröm nem a tudásban van, hanem a tanulásban: felfedezni, hogy Isten szeretetének tört részét ismerem csupán. Az öröm nem a kapásban, hanem az adásban van: átadni valakinek az evangéliumot. Az öröm nem az álmodozásban, hanem a látásban van: látni Istent, ahogyan átformál egy életet!

Imádkozz ma azért, hogy Isten lehetőséget teremtsen a bizonyságtevésre! Imádkozz, hogy láthasd már a szemek csillogásában jövendő koronád egyik ékkövét! Ízleld meg Krisztus munkásának örömét!