szerda, június 10, 2009

Ne rémítsen meg a próba tüze!

„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek.”
(Péter apostol első levele 4. fejezet 12. vers)

Néhány éve, egy meggondolatlan baleset kapcsán feleségemmel megtapasztalhattuk, milyen ereje van a tűznek.

Lefekvés előtt fürödni készültünk. Heni már a fürdőszobában volt és teliengedte a kádat. Gondoltam mielőtt én is követem, szerzek egy kis meglepetést, meggyújtottam egy kis mécsest, hogy mire kijövünk finom illat töltse meg a szobát.

A kádban beszélgettünk, mikor megkérdezte nem érzem-e, hogy füst, van. Nem éreztem semmit, de elárultam, hogy meggyújtottam egy kis mécsest és lehet annak a szagát érzi. Ő azonban kiszállt a kádból megnézni mi a helyzet.

Rohanva jött vissza, hogy ég a szoba. Először nem vettem komolyan, de aztán látva, hogy nem viccel, kiugrottam a kádból és a szobába lépve láttam, már lángol a függöny, az ágy, a TV.

Azonnal visszarohantunk a fürdőbe és a kádban levő vízzel sikerült végül eloltani a tüzet. Szerencsére nem sérültünk meg és, bár jó néhány holmink odaveszett, de a legfontosabb dolgok megmaradtak.

Mint utóbb rekonstruáltuk a történteket, a mécsest tartó üveg szétpattanhatott és a benne lévő kis gyertya az ágyneműre esett, ami meggyulladt.

Hogy mindebből mi a tanulság? Egyrészt, hogy nem szabad gyertyát őrizetlenül hagyni, akármilyen üvegburával árusítják is. Másrészt, a nőknek jobb a szaglása, mint nekünk férfiaknak. Harmadrészt Isten gondviselése nélkül másképp alakult volna a sorsunk.

Viszont egy valamit nagyon megtanultunk mindketten. Soha nem vettünk részt oltási gyakorlaton, soha nem gondolkodtunk azon, hogy mit tennénk, ha égne a lakásunk, nem készítettünk ilyen esetre terveket. Mégis azt tettük, amit kell.

Igen, mert a próba a vizsga ideje és nem a felkészülésé. Sokan eltervezik, mit és hogyan fognak tenni Jézus eljövetelét megelőző megpróbáltatásokban, de nem tudnak megállni, mert nem használják fel a ma lehetőségeit, hogy lélekben felkészüljenek.

Nekünk nem a váratlan helyzetekre kell felkészülnünk, hanem hogy bármi is történjék velünk, vagy körülöttünk, akkor se veszítsük el bizodalmunkat Megváltónkban.
„Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van.” (2Kor.3:5)