szombat, május 16, 2009

Öröm az Úrban

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!”
Zsoltárok könyve 37. Zsoltár 4. verse

Első olvasatra talán az a félreértés fogalmazódhat meg bennünk, hogy bármit kívánhatunk, azt az Úr biztosan megadja. De a figyelmesen olvasó számára nyilvánvalóvá válik, hogy csak az Úrban gyönyörködő szív kéréseit adja meg az Isten. Mert az Úrban való gyönyörködés átformál. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (II. Kor. 3,18.). Ez a gyönyörködés és formálódás egyben a legnagyobb örömet is jelenti az Istent szerető számára. Mert mi örömtelibb történhetne az emberrel, mint, hogy annak a kedvességét, önzetlen áldozatkészségét és szelídségét tudja megélni mindennapjaiban, aki az életét adta érte. Így a szíve kérése sem lesz más, mint hogy mindnél jobban visszatükrözze Urát és Mesterét. Ezért lehetnek olyan egyszerűek és gyakorlatiak a szívünk kérései, mint ahogy azt a zsoltáros is megfogalmazta: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” „Kerüld a rosszat, tégy jót” (37. Zsoltár 5-8, 27)