csütörtök, május 14, 2009

Lelki növekedés
"Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkoztam mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat."
1Korinthus 13:11 (új prot.ford.)

Két öcsém van, akik jóval fiatalabbak mint én. Visszaemlékszem, hogyan jelöltük az ajtófélfán az éppen elért centimétereket, és milyen büszkén mutogattuk a családnak és barátainknak, hogy milyen sokat nőttek.

Gyerekkorban természetes a növekedés, fejlődés, a változás. Ha valami gond van vele, rögtön orvoshoz fordulunk. Védőnő, iskolapszichológus, családi orvos, nagyszülők, a család figyelmeztet minket a rendellenségre. De mi a helyzet a "lelki"fejlődésünkkel kapcsolatban? Mikor válunk igazán éretté a hitéletben?

A lelki fejlődésüknek különböző szakaszai vannak. A személyiségpszichológia tudománya életkor szakaszokra bontja fel a személyiségünk fejlődését, amelyet a lelki fejlődés szakaszainak is hívtunk (pl. tini és fiatal felnőtt korukban a lelki identitáskeresés és megtalálása zajlik le és így tovább). Ha valamelyik szakaszban törés következik be, a lelki fejlődés egy bizonytalan, mert megrendül a bizalom Istenben. Ilyen "törés okozó" lehet egy nem hiteles megélése a vallásnak vag hitnek, rossz családi körülmények (erőszak, különböző gyerekkori sérelmek) stb.

Nem véletlen, hogy a szeretet himnuszában kerül megemlítésre a felnőttes gondolkodás. Amikor gyerekesen gondolkodunk, akkor úgy is viselkedünk, mert minden tettünk a gondolkodásunkból fakad. Igazán szeretni, csak olyan ember tud, aki egészséges, más szóval érett személyiség. Akiben teljessé lett az Isten szeretete, az többé nem gyermek a hitben, hanem felnőtté vált. A munkám során, több olyan emberrel találkozom, akik még mindig nem nőttek fel. Valahol a személyiség-ill. a lelki fejlődésükben törés volt valamikor, és nem tudják se magukat, se a társukat, sem Isten szeretni. Amikor lelkileg érettek vagyunk, akkor feltétel nélkül tudunk szeretni és szeretetet elfogadni, tartalmasan éljük az életünket, és mindezt Istennel tesszük.

Fel kell nőnünk az élethez, éretté kell válnunk a szeretre. Hogyan tehetjük ezt ma, hiszen fontos kérdés ma reggel, hogy elhagytuk-e a gyermekhez illő dolgokat? És ha szereztünk is "törést" a lelki növekedésünkben, van-e esély a gógyulásra? Isten Igéje elmondja, hogy menjünk Jézushoz, akik megfáradtunk és megterheltettünk (Máté 11:28) és Ő nyugalmat ad nekünk. Mikor és hogyan mehetünk hozzá? Ma reggel miközben elcsendesedünk egy pillanatra, mondjuk ki magunkból Jézusnak, azt a sok törést, ami megesett velünk. Ő kész lenyúlni, felemelni, és levenni rólunk a terheket. És ne felejtsük el azt sem, hogy vegyük észre a hozzánk hasonlókat. "Mert a ma emberének lassan mindene megvan- írja Gyökössy Endre Életápolás c. művében,- csak embere nincs. Olyan embere, aki megáll mellette és megkérdezi: hogy vagy? - és nem siet tovább, hanem megvárja és meghallgatja a választ. Sőt mondani tud és mer valamit." Miközben kimész az utcára, figyeld az embereket és segíts nekik Jézushoz jönni, s minden pillanatban, amikor ezt megteszed szeretetben gazdag leszel, és lelkileg egyre jobban növekedsz. Azért imádkozom ma veled együtt,hogy a szeretet himnuszának egy-egy akkordja felcsendüljön ebben a fájdalomtól zajos világban. A Te világodban is!