kedd, május 12, 2009

A bizonyosság ára

”Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

(Lukács evangéliuma 24,39)

Jézus feltámadása után felkeresi bujdosó, rémült tanítványi kört. Mivel nem kopogtatott, csak egyszerűen megjelent a szoba közepén azok megijedtek. Azt hitték, hogy szellemet látnak, s mert nem kívánták a gonosz lelkekkel való érintkezés semmilyen formáját, félre is húzódtak. Ekkor szólal meg Jézus a fenti szavakkal.

Számomra két értékes üzenetet hordoz ez a két mondat.
Először is biztat arra, hogy Jézus nem sértődik meg azon, ha bizonytalanok vagyunk benne időnként. Ismer minket, kétkedő emberi természetünket. Így fogadott el, ezzel együtt választott ki magának bennünket. Szívesen áll a próbatétel elé. Nincs mitől tartania, mert teljesen őszinték a szándékai. Aki valóban lehetőséget ad neki, az nem csalódhat benne.

Másodszor: egyszerűen elengedhetetlenül fontos minden hitbéli állítás vizsgálata. Szükséges megvizsgálunk minden kijelentést, amit hallunk, vagy olvasunk azért, amiért a béreabeliek tették ti., hogy úgy vannak-e a dolgok, ahogyan Pál mondta. De leginkább azért, mert a hitet nem lehet transzfúzióval magunkba csepegtetni. Azt csak megélni, megtapasztalni lehet. Ilyenkor növekszik hitünk, erősödik meggyőződésünk. Amíg megengedjük magunknak azt a luxust, hogy mások tapasztalataiból, felfedezéseiből, rácsodálkozásaiból éldegéljünk csupán, addig gyermeteg-keresztények maradunk.

Ma Jézus arra hív, hogy osszuk meg napunk legfontosabb perceit ővele. Nézzük meg a kezét és a lábát, valóban szögek ütötte sérülések-e? Valóban durva római katonák okozta sebekről van-e szó?
Ha igen, akkor nincs mire várnunk. Öleljük át szerető Megváltónkat azzal a ragaszkodással és hálaadással, amivel csak egy halálra ítélt teheti.

Köszönöm Uram, hogy Neked nincs olyan megaláztatás, amit a bizalmunk megszerzéséért ne vállalnál!