péntek, április 24, 2009

Nincs ok a csüggedésre

„Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.”
Zsoltárok könyve 43:5


„Könnyű erősnek lennünk a kegyelemben akkor, mikor fény árad az ösvényünkre. Amikor viszont körülvesz bennünket a homály és sötétség, és türelmesen kell várakoznunk a sötétségben, olyan hitre és átadatottságra van szükségünk, amely megkívánja, hogy akaratunk elmerüljön Isten akaratában. Túlságosan hamar elcsüggedünk, és szívünk mélyéből kérjük a próba eltávolítását, ahelyett, hogy türelemért és kegyelemért könyörögnénk a próba elviseléséhez és a győzelem kivívásához…

Isten ismeri szükségleteinket, és azt is tudja, hogy mit vagyunk képesek elviselni. Az általa megengedett próbák és nehézségek elhordozásához kegyelme által erőt ad… Megengedi, hogy zaklatás és nehézség érjen minket, de nem átokként, hanem a legnagyobb áldásként. Minden kísértés, amelynek ellenállunk, minden bátran elviselt próba új tapasztalattal gazdagít, és elősegíti jellemünk építését…

Akik Isten vezetésére bízzák, és szolgálatára szentelik életüket, sohasem kerülhetnek olyan helyzetbe, ami Isten gondviselésén kívül esik. Bármilyen legyen is a helyzetünk, ha Igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki igazgatja utunkat." (Ellen Gould White, Isten csodálatos kegyelme, Advent Kiadó, Budapest, 2003. 114.o.)

„Legalább annyira határozott kötelességünk, hogy ellenálljunk a lehangoltság és elégedetlenség gondolatainak és érzelmeinek, mint az, hogy imádkozzunk. Ha a menny felé törekszünk, hogyan haladhatnánk az Atya háza felé vezető úton gyászmenethez hasonlóan, nyögve, siránkozva? […] Neveljük rá szívünket és ajkunkat, hogy Isten határtalan szeretetének dicséretét beszélje. Neveljük rá lelkünket, hogy legyen reményteljes…

Sohase felejtsük el, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai. Kiváltságunk, hogy békességünk legyen Istenben. Nincs-e okunk a hálára minden pillanatban, még akkor is, amikor láthatóan nehézségek vannak az utunkban?” (Ellen Gould White, Válaszd az életet, Advent Kiadó, Budapest, 1990. 143-144.o.)