hétfő, február 13, 2017

A szivárvány jele


És mondta az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
Mózes 1. könyve 9:12-13

A szivárvány gyönyörű látványa mindenkit megragad. Impozáns, látványos, monumentális jelenség, amely kisgyermekre és felnőttre egyaránt hatással van. Miközben azonban csodáljuk, ritkán gondolunk bele, hogy a szépsége mellett jelentősége is van: ez Isten szövetségének a jele, bizonysága, amelyet közvetlenül az özönvíz után adott.

Ma nehéz elképzelni, hogy mit jelenthetett ez akkor, ott, azoknak, akik a bárkában élték át az özönvizet. Amikor bementek a bárkába, akkor kiléptek egy világból, ami azután nyomtalanul eltűnt, majd amikor elhagyták a bárkát, egy lakatlan és "nyers " bolygó fogadta őket, ahol mindent előröl kellett felépíteniük úgy, hogy mindössze nyolcan voltak az egész bolygón. A Bibliát nem olvasó ember csak tudományos-fantasztikus filmekben találkozik ehhez fogható megrázó eseménnyel és helyzettel. Mi ma sokan vagyunk és egészen mások a problémáink, de mennyire fontos lehetett akkor, az ő számukra ez az ígéret és biztosíték, hogy ebben a formában nem fog újra megtörténni az, amit átéltek és túléltek!

Mennyire megmutatkozott Isten kegyelme is abban, hogy - a megváltás ígéretéhez hasonlóan, amelyet közvetlenül a bűneset után adott, most is - azonnal megnyugtatta őket a jövő felől, és az ígéret mellé egy jelet is adott, ami azóta is újból és újból visszatér, mintegy emlékeztetve őket.

De nem csak őket: Az ígéret az egész „földnek” szól és „örök időkre”, ami azt jelenti, hogy mi is magunkra vonatkoztathatjuk. Bár Jézus szavai szerint a világ ismét olyan állapotba kerül majd, mint az özönvíz előtti napokban volt (ld. Máté 24. fejezete), a katasztrófa ebben a formában nem fog megismétlődni. Bár indokolt, hogy fenyegetettséget érzünk napjainkban amiatt, hogy az emberiség erkölcsi és technikai értelemben is képes arra, hogy kiirtsa magát és lakhatatlanná tenni a bolygót, Isten azonban a saját hatáskörében tartotta a végső szó kimondását, ami ezúttal nem egy újabb özönvíz lesz, hanem Jézus Krisztus visszatérése és ezt követően a végső ítélet. 

Nem kell tehát félnünk mint ahogyan azok félnek - érthető módon -, akiknek nincsen reménységük. Ellenben készülnünk erre az eseményre, amit várunk, sőt meg kell osztanunk másokkal is a várakozás reménységét. 
Készüljünk ma is és osszuk meg ma is!