szombat, március 12, 2016

Krisztus bátorítja az édesanyákat




"Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat.
 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa."

Máté 19,13-14

"Jézus megáldotta a gyermekeket. - Krisztus idejében az anyák hozzá vitték gyermekeiket, hogy kezét reájuk téve áldja meg őket. E cselekedetük által nyilvánították ki hitüket Jézusban és szívük szorongó félelmét a gondjaikra bízott kicsinyek jelen és jövő jólétéért. A tanítványok azonban nem látták szükségesnek, hogy félbeszakítsák a Mestert csupán azért, hogy észrevegye a gyermekeket. Mégis, amikor a tanítványok elküldték az édesanyákat, Jézus megdorgálta a tanítványokat és megparancsolta a tömegnek, hogy adjanak utat e hűséges anyáknak és kicsiny gyermekeiknek. Így szólt: "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa." (Mt 19:14.) 
  Amikor az anyák előre haladtak a poros országúton és közeledtek a Megváltóhoz, Ő látta akaratlanul kicsorduló könnyeiket és remegő ajkukat, miközben halk imát rebegtek gyermekeikért. Hallotta tanítványainak dorgáló szavait és azonnal visszavonta rendelkezésüket. Szerető, hű szíve nyitott volt a gyermekek fogadására. Egyiket a másik után vette karjába és megáldotta őket, miközben az egyik gyermek kebelére dőlve, mélyen elaludt. Jézus bátorító szavakat szólt az édesanyákhoz munkájukkal kapcsolatban. Ó! mily nyugalom szállt lelkükbe! Mily örömmel gondoltak Jézus jóságára és kegyelmére, midőn visszagondoltak ez emlékezetes alkalomra! Kedves szavai eltávolították a terhet szívükből és új reményt és bátorságot ébresztettek bennük. Így minden fáradtságérzetük elmúlt. 
  Ez bátorító lecke minden időben élő anya számára. Miután az anyák megtették a tőlük telhető legjobbat gyermekeik érdekében, 
   
  Jézushoz hozhatják őket. Még az anya karjaiban levő csecsemők is értékesek szemében. Amikor az anya szíve segítség után sóvárog - amit nem adhat meg gyermekének -, akkor Krisztus kegyelmes karjába veti magát és gyermekét. Ő elfogadja és megáldja őket; békét, reménységet és boldogságot ad az anyának és gyermekeinek. Ez értékes kiváltság, amit Jézus minden anyának megadott. 
   
  Jézus ma is hívja az édesanyákat. - Krisztus, a mennyei Felség így szólt: "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa" (Mt 19:14). Jézus nem küldte a gyermekeket a rabbikhoz; nem küldte őket a farizeusokhoz; mert tudta, e férfiak arra tanítanák őket, hogy ne fogadják el legjobb Barátjukat. Az anyák, akik Jézushoz hozták gyermekeiket, jól tették ezt... Az édesanyák ma is vigyék gyermekeiket Krisztushoz. Az evangélium szolgái vegyék karjaikba a kisgyermekeket és áldják meg őket Jézus nevében. Szóljanak a kicsinyekhez gyengéd, szerető szavakkal, mert Jézus is karjaiba vette nyájának bárányait és megáldotta őket. 
  Jöjjenek az anyák Jézushoz gondjaikkal! Elegendő kegyelmet kapnak tőle gyermekeik neveléséhez. Minden anya számára, aki terheit a Megváltó lábához akarja lerakni, nyitva állnak a kapuk... Ő ma is hívja az anyákat, vezessék hozzá gyermekeiket, hogy megáldja őket. Az imádkozó anya hite által még az anyja karjában fekvő csecsemő is a Mindenható árnyékában nyugodhat. Keresztelő Jánost születésétől kezdve betöltötte a Szentlélek. Ha közösségben élünk Istennel, mi is várhatjuk, hogy a legelső percektől fogva az isteni Lélek formálja kicsinyeinket. 
   
  Az ifjak szíve fogékony. - Krisztus azonosította magát a szerényekkel, a szűkölködőkkel és szenvedőkkel. Karjaiba vette a kisgyermekeket és leereszkedett az ifjak színvonalára. Szerető, részvétteljes szíve képes volt megérteni próbáikat, szükségleteiket és örült boldogságuknak. Midőn lelke kimerült a zsúfolt városok forgatagában, zűrzavarában és belefáradt a ravasz, képmutató emberek társaságába, az ártatlan gyermekek körében nyugalmat és békességet talált. Jelenléte soha nem űzte el őket. A mennyei Felség leereszkedett, hogy feleljen kérdéseikre és fontos tanításait leegyszerűsítette, hogy megfeleljen gyermeki értelmüknek. Fiatal, fejlődő értelmükbe elültette az igazság magvát, hogy felnövekedve bőséges aratást hozzanak majd érettebb korukban. 
   
  Tudta, hogy e gyermekek hallgatni fognak tanácsaira és elfogadják Megváltójuknak, míg a világ bölcsei és a keményszívűek aligha követik Őt, és nem találnak helyet Isten országában. Amikor e gyermekek Jézushoz jönnek, elfogadják tanácsát és áldását, elméjükbe vésik képmását és kegyelmes szavait, hogy az sohase semmisüljön meg. Krisztusnak e cselekedetéből meg kell tanulnunk azt, hogy a fiatalok szíve a legfogékonyabb a kereszténység tanításai iránt, ezért könnyen befolyásolhatók a kegyességre és erényre, mivel a kapott benyomásokat szilárdan megtartják. 
  "Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa" (Mt 19:14). Ez értékes szavakat nemcsak minden anyának, hanem éppúgy minden apának is becsben kell tartania. E szavak bátorítsák a szülőket, ajánlják gyermekeiket az Ő figyelmébe és kérjék Krisztus nevében, hogy az Atya áldása nyugodjon meg az egész családon. Ne csak a legjobban szeretett gyermekek nyerjék el különleges figyelmét, hanem a nyugtalanok és makacsok is, akiknek gondos tanításra és gyengéd vezetésre van szükségük. "

E. G. White: Boldog Otthon