hétfő, március 03, 2014

Új ének Istennek

"Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked." 

Zsoltárok 144:9

A régit betanították. Nem kellett gondolkozni hozzá, csak egy kicsit figyelni. A fülünkben csengett. Belénkmászott a dallam. Apáink, vagy anyáink énekelték, mi nem tudtuk nem megtanulni. Amit akkor tanultunk, nekünk új volt, mégis a másé. Megtanultuk, de csak távolról volt a miénk. Értelemmel követtük, szívvel nem túl nagy lelkesedéssel.

A régi mára olyan régi lett. Szép az és jó, mint akkoriban, de ma már más szelek fújnak. Új ének kell hozzá, új zenével, új hangszerekkel! Mondjuk el a régit is, de tegyük hozzá az azóta megszerzetteket és énekeljünk azokról is!

Most a sajátunk kell, nem csak apáinké! Az, ami nemcsak a fejünkben, hanem az izmainkban, a szívünkben és a vérünkben van! Amit mi éltünk át, amiről gondolkodás és fogalmazás nélkül tudunk énekelni. Amiben nem mások, hanem mi szerepelünk, ami nem csupán elmúlt korokról, hanem a máról szólnak!

Naponta egy új ének! Minden nap annyi tapasztalattal és örömmel találkozni, amelyekből egy új ének születik belőlünk! Csupán egy, egy rövid, vagy egy egysoros, vagy csak egy dallamfoszlány. Ami arról szól, hogy ma is érdemes volt, hogy van út tovább, hogy nem visszafelé, hanem előre érdemes nézni, mert van mit várni a holnaptól.

A Vörös-tengeren való átkelés után született egy új ének. Amikor visszaemlékszel rá, hogy falként álltak a vizek melletted, akkor nem lehet nem énekelni. Amikor Dávid megmenekült, énekeket írt, amikor félt, vagy becsapták, akkor is éneket írt. Vagyis még csak jó esemény sem kell egy szív-könnyebbítő énekléshez.

Mi lesz a mi mai énekünkkel? Megírjuk, végiggondoljuk, átéljük, dúdoljuk? A mai nem lesz meg holnap, a tegnapinál pedig újabb kell a maiból. Csak egy új ének naponta! Hogy érdemes Istennel menni tovább a célig, ahol Ő vár...