szombat, december 15, 2012

Mennyibe kerül?


Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.
Efézus 5,15-16

A kérdések közül talán ez a leglényegretörőbb, leggyakorlatiasabb, amit felteszünk mostanában. Vagyis ez a lényeg. A választól függ, hogy mit lépünk. Sok ember jó sok pénzt hajlandó fizetni olyan tanácsokért, amik segítik őt az üzleti életben, megóvják a rossz lépésektől. Egyre népszerűbbek az életmódtanácsok is, hiszen kifizetődő hallgatni rájuk; és egyre több ember érdeklődik az életvezetési, szervezési útmutatók iránt. Kelendő lett a bölcsesség és nem is adják olcsón.

Mivel világunk nagyon anyagiassá vált, azt gondoljuk, hogy ami ingyen van az már nem is értékes. Ez alatt konkrétan azt értjük, hogy amiért nem kell fizetnünk, az nem lehet igazán jó. De tévedünk, ha a Bibliáról van szó. Isten Igéjéhez bárki hozzáférhet, szinte ingyen. Mégis ezernyi könyv és hiteles író állítja milyen sok értékes tanáccsal szolgálhat, és valóban Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. (Dn 2,21)
Habár nem kell pénzt adnunk érte, az Isten bölcsessége azonban mégis drága tudomány. Lássuk, mibe kerül!

Először is időbe. Ha Teremtőnktől szeretnénk tanulni, arra időt kell szánnunk. Sőt ezzel kell kezdenünk a napot (Zsoltár 63,2: Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem…”). Szükségünk van rá naponta, mint mindennapi kenyerünkre, ha a bölcsességben is növekedni szeretnénk úgy, mint ahogy testünk az ételből épül újjá. (Máté 4,4: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.)

Másodszor alázatba. Sokan kérnek tanácsot, de szeretnek válogatni abban, amit kaptak a maguk ízlése szerint. Így azonban még mindig saját eszükre hallgatva élnek és Isten áldásai csak részben válhatnak valóra életükben. Ha a teljességet szeretnénk, át kell engednünk az irányítást Urunknak és ehhez alázat kell. Olyan alázat, mint annak a vaknak volt, aki megtapasztalta Jézus gondoskodó szeretetét és soha többé nem akart mást követni. (Márk 10,52: Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.)

Harmadszor gyakorlatba kerül. Mert az Istentől kapott bölcsesség nem csupán kimondott szó, hanem azonnali történés is az életünkben. Ha nem engedjük, hogy így legyen, ha nem ültetjük át Isten tanácsát a gyakorlatba, ha nem engedelmeskedünk neki, akkor az nem változtat semmit sem az életünkön és minden marad úgy, mint azelőtt.

Szeretnél bölcs lenni? Szeretnél okosan élni úgy, hogy nem kell megbánnod döntéseidet? Akkor hallgass Isten tanácsaira! Ne sajnáld az időt, hogy megismerd azokat! Engedd, hogy vezessenek téged gyakorlati módon a mindennapokban!

péntek, december 14, 2012

Isten nem személyválogató



„Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.”
Apostolok cselekedetei 10:34-35. (Új prot.ford)

Előfordult már veled, hogy valakit származása vagy bőrszíne alapján beskatulyáztál? Hát velem már sajnos előfordult ilyesmi. Néha aztán alaposan meglepődöm, hogy a számomra persona non grata, milyen sok értékkel bír, ami sok-sok emberben még nyomokban sem található. Milyen jó a mi Istenünk, hogy Ő nem személyválogató. Bármilyen nemzetiségű vagy, akármilyen a bőrszíned, bármilyen magas vagy alacsony az IQ-d – kedves vagy előtte. Feltéve, ha… tehát, azért van itt egy feltétel! Azaz kettő.
-          Aki féli Őt. Ebben az esetben azt jelenti: aki respektálja, elfogadja, tekintélyként tiszteli, felnéz rá.
-          Aki igazságot cselekszik. Azaz, aki igazságosan, méltányosan, és jogosan jár el – más szóval, önzetlenül, nem a maga hasznát keresve.
Akkor tehát így fordíthatnám le mai szavakkal ezt az Igét: „…minden nép között kedves Isten előtt, aki féli őt, respektálja, elfogadja, tekintélyként tiszteli, felnéz rá. És igazságot cselekszik, igazságosan, méltányosan, és jogosan jár el – más szóval, önzetlenül, nem a maga hasznát keresve.”
Te is, én is „kedvesek” lehetünk Isten előtt. Csupán a fenti két kritériumnak kell eleget tennünk.
Vállalod?
Én vállalom!



szerda, december 12, 2012

Bocsásd meg bűneimet!


„Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!”
25. Zsoltár 7. vers

A megváltás tanítása oly egyszerű, és egyben oly bonyolult. Miért? Mert jelenlegi szellemi kapacitásunk szerint annyira érthetetlen és hihetetlen, sőt igazságtalan, hogy egy ártatlan szenvedjen a bűnösök miatt.

No persze vannak, akik egyáltalán nem tőrödnek ezzel a kérdéssel, mert önmagukat igaznak tartják, „nem ölök, nem lopok, nem csalok, miért mondják, hogy bűnös vagyok?”

Sajnos a bűn rendezésének Bibliai tanítása mára a kereszténységen belül is felhígult emberi vélekedésekkel. így sokszor két véglet között ingadozik a bűnhöz való viszonyulásunk.

Egyrészt az ’olcsó kegyelem’ elve szerint, mindegy hogyan élünk, mit teszünk, Isten a végén úgyis mindent megbocsát. Másrészt vannak, akik azt mondják, Isten kegyelmét ki kell érdemelni, a bűnöket csak a vezeklés útján bocsátja meg az Úr.

Dávid Zsoltára bemutatja számunkra, hogy Isten nem eltaszítja, hanem várja, keresi, sőt magához hívja a bűnbe esett embert, aki a Vele való szoros kapcsolatban döbbenhet rá saját gyarló állapotára és megváltozhat a mennyei szeretet hatására.

S milyen jó lenne, ha ma, mi is megtapasztalnánk ennek a szeretetnek átalakító voltát, így életünk Jézus hívása lehetne mások számára is, mint az alábbi bizonyságtétel:

„Egy kínai keresztény megértette a megváltás gondolatát. Megkeresztelkedése előtt lelkipásztora feltett neki egy kérdést, hogy biztos lehessen benne, a fiatal hívő helyesen érti a kereszt jelentőségét.
- Voltak Jézusnak bűnei? - kérdezte.
- Igen - hangzott a válasz.
A lelkész kissé nyugtalanul újra feltette a kérdést, mire a hölgy megerősítette:
- Igen, volt bűne.
A lelki vezető éppen helyre akarta őt igazítani, amikor így szólt:
- Voltak bűnei. Az enyémek.”
( Max Lucado: 3,16 A remény számai (69-70. oldal))

kedd, december 11, 2012

A töviskoronás király



 „Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.”
                                                  János evangéliuma 12,12-16


A keresztény világ ünnepel. Advent ünnepe van és nekem, adventista lelkipásztornak ilyenkor kell, hogy legyen mondanivalóm. Advent, eljövetelt jelent, várjuk vissza Királyunkat, Jézus Krisztust. Nem a kisgyermek Jézuskát várjuk, hanem azt a Krisztust, aki dicsőségben meg fog jelenni másodszor, és elvisz magához.

Jeruzsálemben is ünnep volt, páskaünnepre készültek. Ilyenkor nagyon sok ember meglátogatta a szent várost. A templomba hozták az áldozataikat és reménykedtek a szabadításban. Jézus már hat nappal az ünnep előtt Bethániába, kedvenc városában tartózkodott. Ez a kis város Jeruzsálem mellett helyezkedik el, az Olajfák hegye keleti oldalán. Az emberek már sokat hallottak Jézusról, hallották, hogy Bartimeus szemét megnyitotta, Lázárt feltámasztotta és sok csodálatos dolgot tett. Bármerre járt mindenhol emberek sokasága követte. Ott élt a szívekben, hogy az a gondolat, hogy jönni kell valakinek, aki megszabadít bennünket a rómaiak elnyomásától. Királyt vártak, és amikor Jézus elindult Jeruzsálem felé királyként is fogadták. Pálmaágakkal köszöntötték, és köntösükkel fedték be az utat és azt kiáltották „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!”

Mi is várjuk a Királyok Királyát, hogy visszatérjen dicsőségben és megszabadítson bennünket a bűn fogságából. Elmondjuk azt, hogy HALLELUJA, HOZSANNA, várunk és szeretünk Téged, hiszünk tebenned. Királynak mondunk, de nem engedjük, hogy uralkodj az életünkben.

Virágvasárnap után, hamar felhangzott a „feszítsd meg”. Az ünneplő tömegből gyilkos sokaság vált. Kevesen maradtak hűségesek a „töviskoronás” királyhoz.

Uram, mi nem csak hozsannázni, hanem követni szeretnénk, engedelmeskedni akarunk, és szolgálni Téged. Segíts, hogy ne csak beszéljük, hanem éljük a mi hitünket.

hétfő, december 10, 2012

Örökkévaló szeretet


A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.”
Jeremiás könyve 31:3

Izrael népe fogságban van. A foglyokat elhurcolták, otthonuktól, templomuktól távol vannak. Talán csak a szívük vonzza őket haza, vissza mindahhoz, amit Istentől kaptak. A legnagyobb baj mégsem ez volt, hanem az, hogy újra és újra eltávolodtak Istenüktől, és más bálvány-isteneknél kerestek menedéket. Isten mégsem feledkezett meg róluk és ígéretéről. Hazavitte őket.

Ahogy az idő halad, mi is egyre távolabb kerülünk Istenünktől. A gonoszság, a szeretetlenség, a közönyösség egyre nagyobb méreteket ölt. Már-már úgy tűnik magunkra maradtunk, és csak idő kérdése, hogy soha nem látott tragédiák józanítsák ki kábult világunkat. A korábban szégyenletes bűnök ma már teljesen „normálisak”. Az értékek helyére az érdekek kerültek, és közben lázasan keressük a menekülő utakat, hogy túléljük valahogy.

De ahogy annak idején az Úr a fogságban lévő népét is megkereste és hazavitte, bennünket sem hagy magunkra. Akármilyen „messze” kerültünk tőle, ő jön és megszabadít. Jézus emberré válása is ennek a messziről jött Istennek a szeretetét bizonyítja. A mennyei trónusát otthagyva, megszületett erre a földre, ahol örök szeretetére csak kevés viszonzást kapott. Az adventi időszak emlékeztessen bennünket arra is, hogy ettől közelebb Jézus már nem jöhetett az emberhez. Egyé lett velünk, magához vonzott bennünket.

Hol vagy most? Messze vagy közel? Érzed-e, tapasztalod-e a szeretet vonzását, mely kegyelmet kínál akkor is, ha már úgy érzed Isten messzebb van, mint ameddig te elláthatnál. Az Isten szeretete örökkévaló. Nem fogy el, nem változtat döntésén, mert mi másként viselkedünk. Lépj ma is egy kicsit közelebb a téged kereső Istenhez!

vasárnap, december 09, 2012

Aki keres...


„Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.”
Hóseás könyve 10:12

Ma van itt az ideje, barátom! Ma van itt az ideje annak, hogy keress, áss, szánts, kutass az igazi kincs után. Ma van az ideje, hogy vess igazságot, vess reményt, bizalmat, és várd, mi is nő ki majd belőle. Ma még megteheted. A ma, és csak a ma a tiéd. 

Év vége felé közeledve unos-untalan számadásba botlasz. Magad előtt pörgeted az elmúlt évet, a sikereket, kudarcokat, csalódásokat. Ahogy gyújtod egyik gyertyát a másik után, és emlékezel egy-egy fájó eseményre, szívedben egyre csak nő a vágy, hogy megtaláld végre, amit oly régóta keresel, ami egyszer talán a tiéd volt, de egy költözés során már nem is tudod, hová dobozoltad el. 

Valaha megvolt, de annyi minden történt azóta, annyi minden megváltozott. Most pedig végre igazán érzed a szükségét, hogy újra megtaláld. Megtaláld Istent, a vele való kapcsolatot. Megtaláld az advent valódi lényegét, a menny Urát. 

Rá van szükséged, hát lásd be végre, hogy ma még megtalálhatod, ha igazán keresed! Ha igazán szeretnél vele találkozni, ma sikerülhet. Ma újra tiéd lehet, amivel régen bírtál, ma újra teljes lehet az életed. 

Hát ragadd meg az év vége közeledtével ezt a különleges pillanatot! Keresd Istent, és megláthatod Őt végre igazán!