szerda, szeptember 05, 2012

Ne félj, csak higgy!


„Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.”
 (Lukács evangéliuma 8. fejezet 50. vers)

Mily sok teológus és önmagát hívőnek tartó ember ragadott már körzőt és vonalzót, hogy az íróasztal mellől megrajzolja, definiálja mit jelent a hit. Illetve mi a különbség az igazi hit és a félelemből táplálkozó hiszékenység között.

Bizony, kényelmes fotelben ülve, az élet megszokott körforgásában oly könnyű hinni. De mi van akkor, ha minden felborul, mint Jairus életében?

Jairus köztiszteletben álló, jó hírű, egzisztenciális, morális és a hit dolgainak tekintetében is makulátlan személy lehetett, hiszen akárkit nem választottak meg a zsinagóga vezetőjének.

Ott volt minden istentiszteleten, minden imaórán, böjtölt, imádkozott, alamizsnálkodott, vezette a felolvasást, mindent aszerint, ahogy az elő volt írva, míg egy nap borult a papírforma… tizenéves, haldokló leányán ugyanis mindezzel semmit sem segíthetett.

A tehetetlenség, meggyőződése legkeményebb próbájának bizonyult. S mily érdekes, Jézus hagyta, engedte, hogy megjárja a halál árnyékának völgyét.

Mindezt miért? Hogy Jairussal együtt mi is belássuk és megtanuljuk; a hit több mint puszta tantétel, mint rutinszerű mechanikus vallásgyakorlat.

Ezért ha életed romokban hever, ha fáj a tehetetlenség, sőt még Jézus is látszólag késlekedik ’holmi vérfolyásos asszonyok miatt’ hozzád jönni; jusson eszedbe és adjon erőt Jairus tapasztalata:

„kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef.2:8-9)