vasárnap, január 22, 2012

Uram, add meg...

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:26

Kérsz először, másodszor, ötödször, aztán már nem is számolod. És mindig csak ugyanazt. Igen, mert neked ez kell, mert úgy gondolod, szükséged van arra a dologra, és különben is, ennyit megérdemelsz. Aztán már átkokat szórsz az ég felé, hogy miért? Miért nem kaphatod meg, hiszen te nem kértél semmi különlegeset, csak egy dolgot, amire igenis szükséged van, nem látsz más megoldást.

És nem jön válasz. Az ég csendes marad feletted, és te csak hajtogatod továbbra is a magad igazát, mert jogod van hozzá. Válasz továbbra sem jön, vagy éppen jön, de olyan, amire te nem számítottál, és keserű kérdések sora veszi birtokba gondolataid vezérhelyét. Mit tettem, hogy az Isten ezt az apró dolgot sem tudja megadni? Mi a bűnöm, ami miatt süket marad a kérésemre? Miért nem adja, amit kértem tőle? Miért nem ad, vagy miért ad mást, mint ami nekem kellene? Miért vagy ilyen hozzám, Uram? Miért?

Amikor végre kifogysz a kérdésekből, és szíved egy pillanatra üres marad és csendes, végre meghallod a régóta feléd kiáltó halk hangot: „Barátom, nézd más szemmel a dolgokat! Igen, most pillants vissza, és meglátod, neked nem arra volt szükséged. Nem, az nem lett volna megoldás, csak tovább bonyolította volna az életet. Bízz bennem, mert a legjobbat akarom neked. Talán sokszor nem látszik, mert nem látsz vagy nem láthatsz be a függöny mögé. De higgy nekem, én a kezemben tartom az eseményeket, és a végén majd választ kapsz a miértjeidre. Tudod, neked nem valamire, neked rám van szükséged, és várom azt a napot, amikor erre a válaszra te magad jutsz el a neked készített úton.”