kedd, augusztus 23, 2011

Tihamér tanítása



„Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!” Mikeás 7,8

Élt egyszer Tihamér a kis hangya, aki hosszú vándorútra indult egy szép nyári napon. Ahogyan ment mendegélt a ragyogó napsütésben, egyszer beért egy kő árnyékába. Kétségbeesetten elkezdett kiabálni „Segítség, ellopták a napot!” . Ha két lépést tovább megy, ismét meglátta volna a napot.

A ma reggeli igénk olvasásakor Szigeti Jenőnek az előbbi kis meséje jutott az eszembe. Sokszor eltakarják a napot előlünk is az életünk nagy problémái. Sokszor azt érezzük, hogy nincs tovább, feladom, pedig ilyenkor csak pár lépést kellene tennünk a megoldásig.

Ez az Ige a megoldásról, erről a pár lépésről szól. Mindegy, hogy hol vagyok, a sötétségben, vagy a világosságban, a nap akkor is süt. Lehet, hogy a közüzemi számláim sorban állnak befizetetlenül, lehet, hogy megszűnt a munkahelyem - igaz nem is olyan kis kövecskék ezek – de abban biztos lehetek, hogy az Úr tudja, látja és Nála ott van a megoldás is.

Boenhoffer mondta, - aki evangélikus lelkész, teológus volt - a flossenbürgi koncentrációs táborban, nem sokkal a kivégzése előtt, hogy "minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el." Ő mártírhalált halt és vállalta.
Minden golyó, amit felém kilőnek, előbb Isten előtt megy el, és ez nekem elég ahhoz, hogy békességem legyen. Sok miértemre nincs válasz, de Nála megvan a válasz, és az Ő kezében vagyok élve is meg holtan is, mert az életet, amit nem tudnak elvenni tőlem a kivégzéssel sem, tőle kaptam.

Át tudjuk-e így adni életünket ezen a reggelen Istennek?

Hajtsuk meg a fejünket és egy csendes imában mondjuk el: „Uram, néha úgy érzem, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok, de én tudom azt, hogy Te kinyújtod a kezedet felém. Megragadom, és kiemelkedem a hullámokból. Kérlek, segíts meg, hogy bármilyen vihar tombol is körülöttem, szívemben békesség legyen, mert Te ma is mellettem vagy, Ámen.”

Nincsenek megjegyzések: