szerda, május 11, 2011

Születésünk előtt már ismert az Isten



„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.”
(Jeremiás könyve 1. fejezet 5. vers)




Fiatal vagy idős, szegény vagy gazdag, beteg vagy egészséges; bizony mindenki, mintegy tükröt teszi ismét és ismét maga elé teszi a kérdést: Mi az életem értelme? Miért élek ezen a világon?

Tanulni, dolgozni, enni, inni, szórakozni, pihenni, szeretni, szenvedni, …, aztán végleg elaludni?

Ennél többre vagyunk hivatva. Isten bennünket is kiválasztott, megszentelt, no persze lehet nem prófétának, mint Jeremiást, de talán jegyzőnek, mint Bárukot, az ő íródeákját.

Ahogy Pál mondja: És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: (Ef.4:11)

De mindegyikünket Jézus teremtett, mindannyiunknak elmondja; mi a terve velünk.

„ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.” (Róm. 12:6-8)

Ne feledd tehát; Nem az a fontos milyen vagy, hogy éppen mit csinálsz, hanem bárhol vagy és bármit dolgozol; Jézus testrészeként (keze, lába, szíve) élsz ezen a világon.


Isten tervét akkor valósítod meg, ha megteszed azt, amire Ő megalkotott.