szombat, április 16, 2011

Mint egy tükör


Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor 3,18

Reggel, amikor felkelek, a fürdőszobában a tükörbe nézek. Na, nem bámulom magam, csak megnézem, mi van velem. Mit kell tennem, hogy emberek közé mehessek? Mosdás, fésülködés, rendben van-e a ruhám? Ha igen, indulhatok. Mindig megteszem ezt, de napközbe csak nagyon ritkán. Egy fontos találkozó, vagy egy előadás előtt.

Amikor a tükörbe nézek, magamat látom, nem mást. Tetszik, nem tetszik, de csak ez van. Olyan vagyok, amilyen. Elsősorban nem azért nézem magam, amilyen vagyok, hanem azért, hogy milyen leszek, ha elhagyom a mosdót. Látom magam előtt a változás utáni képet, ahhoz igazítom magam, amilyenné válni szeretnék.

Az Isten szava, a Szentírás tükör. Ahogy a tükröt értelmesen használjuk a magunk hasznára, úgy kell olvasnunk az Igét is. Ha nem tetszik benne valami – mert elevenünkre tapint – hiába takarjuk el arcukat, attól még ugyanazok maradunk. Fedetlen arccal kell e tükör elé állnunk! Meg kell tanulnunk meglátni azt, akivé válhatunk a mennyei fürdőből való távozás után! Tudom, ez néha nem könnyű, de ilyenkor gondolj arra, hogy amilyen tökéletesnek látod te Istent az Ige tükrében, Ő olyan tökéletesen látja a benned kirajzolódó, a benned élő Krisztus képét. Mert ez egy csodatükör! Minél többet nézed, annál inkább formál. Ne hagyd abba!