hétfő, március 28, 2011

Istennek tetsző engedelmesség

Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.

Apostolok cselekedetei 13:22

A megtért Saul éppen az egyik zsinagógában prédikál a zsidóknak Jézus Krisztusról, a Messiásról, és közben megemlíti Dávid nevét. Annak a királynak a nevét, aki egyáltalán nem volt tökéletes és bűntelen, de mégis fontos szerepe volt Isten tervében.
Nem Dávid volt az első király Izraelben, de Isten őt választotta ki, hogy népe életében fontos dolgokat cselekedjen. A Betlehemből származó pásztorfiú története mesébe illő. Legyőzi az óriást, eljut Saul király udvarába. Az ő nevéhez fűződik Jeruzsálem elfoglalása majd fővárossá tétele, a kettészakadt ország egyesítése, és a templom építésének előkészítése is.
Mindemellett Dávid is kísérthető ember volt, akit megrészegített a hatalom. Házasságtörés, gyilkosság, egyéni ambíciók... szintén Dávid életének része volt. Bűneit mégis kész volt megbánni, elhagyni és meg tudott hajolni Isten akarata előtt. Élete során építette, erősítette népét, és közelebb vitte őket Istenhez.
Dávid neve azért is volt fontos érv Saul prédikációjában, mert Isten megígérte, hogy az ő magvából származik majd Jézus Krisztus, a Messiás. Dávid király bizonyos értelemben Jézus előképe volt, mint Isten népnek hűséges királya.
Milyen jó lenne, ha ránk is igaz lenne az alábbi kijelentés:
Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé…” (ApCsel 13:36)
Egy ember, aki a maga nemzedékében Isten akarata szerint szolgált…. Miért ne lehetne igaz ez ránk is?