hétfő, június 14, 2010

Sámuel hűsége

“Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.”
Sámuel első könyve 3:19

Amikor a mag a földre esik, nem történik semmi baj. Amikor a vázával történik ugyanez: az már baj. A különbség, hogy a magnak ott a helye, míg a vázának nem. És minél nemesebb az, ami helytelenül a földre esik, annál nagyobb a kár.

A bibliavers idejében Éli fiai sok mindent kárba veszni hagytak Isten igéjéből. Nem éltek és ítéltek Isten törvénye szerint. A kár nem csak az a rossz volt, amit megtettek, hanem annak a jónak hiánya is, ami ténykedésük miatt soha nem válhatott valósággá. A Föld összes vázája semmiség ahhoz képest, mennyi minden megy pocsékba Isten igéjéből a mai napon. El tudják képzelni azt a napot, amin Isten minden szava célba jut? Amikor Isten ígéreteiből minden megvalósul az életünkben? Sámuel életében az első termése a hosszan tűrés és hittel teli várakozás elsajátítása volt, hasonlóan Jóbhoz, Dávidhoz, Dánielhez, Péterhez és Pálhoz.

Mert Sámuel minden hűsége semmi sem lett volna Isten Igéjének hűsége nélkül:

“Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55:10-11)