csütörtök, november 12, 2009

Helyes sáfárkodás

"Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai."
Péter első levele 4:10

Különbségek, ajándékok, szolgálat, önzetlenség, sokféleség, jóság, felelősség, Isten kegyelme - pedig mi azt hittük, hogy a sáfárság egyszerű dolog.

Isten nem egyhangúságot, hanem változatosságot szerető Isten. Bár Isten nagyon szereti az egységet, az egyformaság nem Tőle ered. A Szentlélek, amikor ajándékot ad, nem az egyformaságra, hanem a különbözőségben megnyilvánuló egységre törekszik. Mi emberek a történelemben nagyon sokszor megpróbáltuk már egyformává tenni embertársainkat azzal, hogy kategóriákba soroltuk őket, hogy könnyebb legyen kezelni azt a csoportot, amit emberiségnek hívunk. Nincs két egyforma ember, és mi ettől szenvedünk. Nem lehet ennyi különböző lényt kezelni, irányítani. Valamilyen polcrendszerbe kell őket sorolni, hogy egyáltalán átlátható legyen. Isten nem törekszik arra, hogy egyformává tegyen bennünket, különben nem különböző ajándékokat kapnánk Tőle.

Isten nagy felelősséget vállal, amikor nem egyforma embereket akar látni. Azonban az egy céllal rendelkező emberek idővel hasonlítani kezdenek egymásra, mégsem lesznek egyformák.

Isten különbségeket enged meg az ajándékaival közöttünk, de nem azért, hogy annyi felé szaladjunk, ahányan vagyunk, hanem azért, hogy az egyik feleslege pótolja a másik hiányát. A különböző ajándékoknak egy céljuk van: szolgálni vele másoknak. Mindenki kapott, de mindenkinek vannak igényei, gyengeségei, amelyeket az erőseknek kötelességük hordozni. Amiben az egyik gyenge, abban a másik erős... Így lesz a különbözőségből egység.

Hogyan lehet Istennek sokféle kegyelme? Nem akkor kegyelmes Isten, amikor büntetést érdemelnék, de mégsem hajtják azt végre rajtam?

Isten akkor is a kegyelmét gyakorolja felettünk, amikor segít megelőzni egy bűnt, amire a hajlam, sőt már a késztetés is jelen van. Az egyik ismerősöm egyszer nagyon időszűkében volt, mert robogott felé a szakdolgozat leadási határideje. Mit gondol ilyenkor a leghívőbb ember is? Mivel nem tisztességtelen dologra kellene az idő, nem is tűnne olyan nagy csalásnak elmenni az orvoshoz és beteget jelenteni. Neki is eszébe jutott, de úgy döntött, hogy az egyenes úton halad tovább. Másnap magas lázzal ébredt, így már legálisan ment orvoshoz. Szakdolgozat lázasan, betegszabadság - nem részletezem. Kegyelem? Igen, még akkor is, ha a betegség nem tartozik a mi gondolkodásunk szerint a kegyelemraktár kincsei közé.

Isten kegyelmes velünk akkor is, amikor engedi, hogy úgy hagyjunk el egy bűnt, hogy arról még mások nem tudnak. Nekünk érdekünk így elhagyni vétkeinket, mert senki nem szeret lehajtott fejjel közlekedni.

Isten akkor is a kegyelmével látogat meg bennünket, amikor úgy hagyhatunk el bűnöket, hogy arra már mások figyelmeztettek, mert nekünk már nem tűnt fel, hogy baj van.

Isten kegyelmes velünk, amikor csak mások életében szembesülünk vétkekkel és nekünk azokat nem kell elkövetni ahhoz, hogy rájöjjünk a tanulságokra, mert mások már túl vannak ezen, nekünk csak tanulni kell belőle.

Az is kegyelem, amikor mi magunk követtünk el valamit, és Isten úgy kezel bennünket a bűnbánat és bűnvallás után, mintha sohasem vétkeztünk volna, és lehetőséget ad arra, hogy ezentúl ne vétkezzünk abban, aminek a tanulságát és fájdalmát egyszer már elviseltük. Túl drága lenne, ha sebeket okoznánk a bűnnel magunknak, de még csak nem is tanulnánk belőle. Leginkább ne kövessük el a rosszat, ha még azt sem tudjuk belőle megtanulni, hogy ez nem válik a hasznunkra. A kegyelmét Isten azokra árasztja, akik megutálták a bűnt.

Isten sokféle kegyelme annyira sok, hogy nem is lehet számba venni. Péter azt tanácsolja, hogy ezzel a sokféle kegyelemmel tanuljunk meg jól sáfárkodni. Ha Isten ennyire kegyelmes sokszor és sokféle módon, akkor nekünk ezt értékelni kell. Éljünk és ne visszaéljünk vele!