vasárnap, augusztus 23, 2009

Zamatos gyümölcsök kertje

„Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!”
Énekek Éneke 4:16

Kert, kert, kertelhetnék... Menekülhetnék allegorizálásba, de az az igazság, hogy ez az ige a szexről szól: ennek folytán a ma reggeli áhítatnak is erről kell szólnia. Mit is tanulhatunk tehát ebből az igéből?

Isten nem prűd. Amit megteremtett, annak egy részletéről sem szégyell nyíltan beszélni a Biblia lapjain. Az Isten által ihletett írásokban olvashatunk bűnről, hibákról, sikerről és kudarcról és szexről. Legkevésbé sem kicsinyli le az emberi szexualitást, amiről az Énekek Énekét olvasva bizony megbizonyosodunk, hogy jó! Érdekes módon a kereszténységben mégis egész mozgalmak jöttek létre, hogy a Bibliában olyan természetesnek vett szexualitással szembeszálljanak. Vannak, akik még a házasságon belül is kétségbe vonják a szexualitás fontosságát. Pedig meg van írva: „A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.” (1. Korinthusi levél 7:4) Ez az Ige arra tanít bennünket, hogy beszéljünk nyíltan a szexualitásról!

Isten teljes lénynek teremtett bennünket. Nincs külön testünk és lelkünk, meg eszünk és akaratunk. Így egyben formáljuk meg azt a csodát, amit embernek nevezünk. És ennek része a szexualitás. Nem tagadhatjuk meg, nem idegeníthetjük el magunktól. Talán éppen ezért tanácsolja Pál apostol: „Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” (1. Korintusi levél 7:5) Felelősek vagyunk tehát azért, hogy hol és hogyan éljük ki szexuális vágyainkat!

Isten szerelemre és boldogságra teremtett bennünket. Az emberi test gyönyörű. Mégis, ebben a világban hihetetlenül egészségtelen kultúra kapcsolódott hozzá. Ruhával, plasztikával és Photoshoppal próbálják kiigazítani, mintha nem lenne jó úgy, ahogy van. Pedig ezek nem képesek eltakarni vélt hiányosságainkat. Egyedül a szerelem képes erre! Ebben a versben és a fejezetben megnyilvánul ez a mindent megszépítő szerelem: „Mindened oly szép, kedvesem, semmi hibád sincsen.” (7. vers) Vajon a szerelem vak? Nem látja meg a súlyfelesleget, a tökéletlen íveket, a narancsbőrt és a … – sorolhatnám végtelenségig a listát a női magazinok cikkeinek címei alapján. Szerintem ez a szerelem nem vak, hanem igaz! Szeretni akar, ezt ki meri fejezni és meg meri élni. Ez a szerelem teljes! Isten erre teremtett bennünket!

„Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával. Mily szép a szerelmed, húgom, menyasszonyom! Mennyivel jobb szerelmed a bornál, olajod illatosabb minden balzsamnál. Színméz csepeg ajkadról, menyasszonyom, méz és tej van a nyelveden, s ruháid illata, mint a Libánon illata! Bezárt kert az én húgom, menyasszonyom, bekerített forrás, lepecsételt kút. Paradicsomkert nőtt rajtad: gránátalmák édes gyümölcsökkel, ciprusok nárdusokkal, nárdus és sáfrány, illatos nád és fahéj, sok tömjénfával, mirha és aloé, sok drága balzsammal; kertekben levő kút, élő víz forrása, mely a Libánonról csörgedezik.” „Támadj föl, északi szél, jöjj elő, déli szél, fújj rá kertemre, áradjon illata! Jöjjön el kertjébe szerelmesem, és egye annak édes gyümölcsét!” (9-16. versek)

Tudunk még így becézni és dicsérni? Tudunk még ilyen őszinte hatást elérni a házastársunknál? És ha véletlen azt mondaná, hogy „Ez az idő elmúlt és különben is rohanni kell!” - akkor csendben megjegyzem: vasárnap reggel van...