hétfő, augusztus 03, 2009

Bátran kérhetünk Istentől

„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”

Máté evangéliuma 7:7

Nem egy olyan emberről hallottam már, akik valamilyen nekik járó támogatástól (pl.: GYES, GYED, gázár-támogatás…) azért estek el, mert egyszerűen nem adták be a kérelmüket. Van, aki tájékozatlansága miatt, de van aki egyszerűen ahhoz is lusta, hogy utána járjon a dolgainak. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan lehet segíteni azokon, akik még csak nem is kérik a felkínált segítséget? Mivel erőszakkal még a jót sem lehet véghezvinni, ezért egyet tehetünk: megpróbáljuk rávenni, hogy kérjen.

Jézus is szinte könyörög, mikor már-már ezt mondja Hegyi Beszédben: „Könyörögve kérlek: kérjetek, keressetek, zörgessetek!” Isten még tőlünk is jobban vágyik arra, hogy ránk árassza áldásait. Ismer minden gyermekeinek „járó” támogatást, és tudja, hogy mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha igényelnénk ezeket.

„Jézus szavai félreérthetetlenek. De ha még ez sem lenne elég, a szülők példájával élve bátorít bennünket. „Jézus a körülötte álló emberekre tekintett, s szívének egyetlen vágya az volt, hogy az egész sereg megismerje Isten kegyelmét és szeretetét. Egy éhes gyermeket állított képzeletben szemük elé – aki a földi atyjától kenyeret kér -, hogy így megértesse velük ínségüket, s azt, hogy Isten mindig kész hiányukat kielégíteni. (…)
Isten helyettese a Szentlélek, a legnagyobb adomány. „Minden jó ajándék” benne foglaltatik, és a Teremtő Isten sem adhat ennél többet és jobbat. Ha az Úrhoz fohászkodunk, hogy legyen irgalmas irántunk ínségünkben, s hogy vezéreljen bennünket Szentlelke által, lehetetlen, hogy imánk elől elzárkózzék.” (Ellen G. White: Gondolatok a Hegyibeszédről; 116-117.o.)

Érdemes alaposan végiggondolni az idézett sorokat. Lehet-e nagyobb kiváltsága egy bűnös embernek, minthogy a Szentháromság egyik tagjával teljes körösséget alkothat. Rendelkezésre állnak a Szentlélek ajándékai minden tekintetben.

Ne érezzük szégyennek vagy megalázó dolognak, hogy kérnünk kell valamit, amivel mi nem rendelkezünk. Ez a bizalom, a ráhagyatkozás jele. Isten nagyon jól tudja minden szükségünket (még jobban is mint mi magunk), de azt várja: forduljunk hozzá bizalommal, keressük őt, és készséggel meghallgatja kéréseinket.