vasárnap, július 05, 2009

A boldog ember

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”
Zsoltárok könyve 32:1-2

Sokféle boldogság létezik. Van a bűnben is gyönyörűség. Ettől csábító és ettől feledteti el az igazi megoldandó problémát: saját magunk . Dávid élt ezzel az érzéstelenítővel, amikor Betsabéval házasságtörést követett el.

Minden olyan gyorsan történt. Felébredt, ásított, sétált a tetőn, meresztette a szemét, aztán legeltette őket a fürdőző Betsabén. Szolgát küldött, elcsábította Betsabét. Nem csalódott a nőben: nemcsak szép, de kedves és okos is volt. Jó volt vele beszélgetni is, és mikor karjai közt volt békére lelt – hiszen hadserege és országa háborúban volt éppen. Kapóra jött ez később, amikor a férjet kellett elhallgattatni a biztos halálba küldve őt.

Minden gyönyörű és szép volt egy ideig, de rövidesen kezdtek megváltozni a dolgok. Dávid nem nézett többé tükörbe. Kerülte a társaságot: minden tekintetben látta a szemrehányást. Tudta, hogy tudják. Tudta, hogy a háta mögött kiröhögik. Már semmihez sem volt kedve. Utált dolgozni és már utálta magát is. Mogorva lett, begubózott. Már Betsabét sem bírta látni... És végül mint a sav marta a bűntudat még a csontjait is, és a sötét gondolatok mint a szellemek lengték be éjszakáit és nappalait. „Nem vagy jó ember! Egyenesen semmi vagy! Söpredék!” - súgták szüntelen. Erre terítette rá a palástot nap mint nap és tette rá a koronát és biggyesztett rá hetyke mosolyt...

Aztán jött az Isten. Nem korbácsoló szavakkal, hanem szelíd szeretettel. Igazából újra csak azt kérdezte egy történettel, mint amit Ádámtól: „Ember, hol vagy?” És Dávid arcáról leesett a mosoly-álarc és egész lénye csak azért remegett, hogy újra Isten ölelje magához. Hogy ne legyen semmi ami elválasztja őt tőle. Hogy ne legyen semmi bűne, hogy tiszta legyen mint a hó. Hogy boldog lehessen igazán, ne csak annak látsszon!

„Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (5) „Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel veszi körül.” (10)