reggeli dicséret

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Galatákhoz írt levél 5:22-23 A Biblia gyakran beszél úgy az emberi tettekről, cselekedetekről, mint életünk gyümölcseiről. Olyan ez, mint a gyümölcsfák, amelyek termése számtalan előfeltétel és folyamat eredménye. A gyümölcs minősége—vagy egyáltalán megléte—függ az éghajlattól, a föld minőségétől, a kapott tápanyagtól, a növény megfelelő gondozásától, és sorolhatnám. Hasonlóképpen, a mi tetteink is attól függnek, mi zajlik le bennünk, milyen külső körülmények hatnak ránk, mennyire vagyunk bizonyos dolgokban meggyökerezve, stb. Sőt, mindkét esetben előfordulhat, hogy egy ránézésre érett, szép és tápláló gyümölcs valójában ízetlen, kukacos, vagy egyenesen mérgező. Esetleg éppen fordítva: egy jelentéktelennek tűnő, szottyadt kis termés lesz a legfinomabb és a legtáplálóbb. Pál apostol erre a hasonlatra építve gyakorlatilag arra a következtetésre...

Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. Jakab 2:17 Középiskolában, az ötödik év végén technikusminősítő vizsgát kellett tennem. Ez két „lábon” állt: volt egy elméleti és egy gyakorlati vizsga. Az elméletin el kellett mondani, le kellett rajzolni vagy írni, hogy mit tudunk a kihúzott témakörről, a gyakorlatin pedig meg kellett mutatni, hogy hogyan csinálnánk a való életben. És volt egy fontos feltétel: mindkét vizsgán legalább elégséges eredményt kellett elérni ahhoz, hogy megkapjuk a bizonyítványt. Hiába tudta valaki az elméletet jól, ha a gyakorlati vizsgán megbukott, a bizonyítványba ez került: „Nem felelt meg”. A lelki, keresztény élet két lábon áll. Van az elmélet, és a gyakorlat. Az előbbit azért kell jól ismerni, hogy az utóbbit helyesen tudjuk megvalósítani. A hitünk alapja az, hogy megismerjük Istent olyannak, amilyen, azért, hogy szeretetből, örömmel rábízzuk magunkat, és vágy ébredjen bennünk arra, hogy összhangban akarjunk élni az útmutatásaival. Is...

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. A zsidókhoz írt levél 13. fejezet 16. vers A minap egy nagyszerű kezdeményezésről hallottam egy beszélgetős műsorban. A Nyomot Hagyunk jótékonysági tetoválónap során egy debreceni tetoválószalon magára vállalta, hogy a nap folyamán szerzett bevételét felajánlja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak. Ahogy hallgattam a hírt, elgondolkoztam rajta, hogy mivel tudnék én is tenni valamit azokért, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjaiként rá vannak szorulva mások jóindulatára? Lehet-e, kell-e tennem bármit? Mikor az első században működő gyülekezeti közösségekről gondolkozunk, akarva, akaratlanul is a saját közösségeink jutnak eszünkbe a saját, jól körülhatárolt liturgiájukkal, szokásaikkal, szófordulataival. Rögtön elképzeljük, ahogyan az első keresztények ünneplő ruhában (talán azért nem öltönyben-nyakkendőben) megérkeznek a templomba, beülnek a sorokba, felállnak énekelni, leülnek,...

Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mond, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd amit parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek és megmentelek! Jeremiás próféta könyve 1. fejezet 7-8. verse Ma van a férfiak világnapja és a mai igénkhez kapcsolódóan az egyik weboldalon ( oldalborda.hu ) találtam néhány érdekességet azzal kapcsolatosan, hogy mit jelent/nem jelent ma férfinak lenni. 1. Az igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit szemben azzal, hogy az érzelmeink kimutatása tesz minket, férfiakat empatikus, bátor emberekké. 2. Az igazi férfi mindig tudja mit csinál szemben azzal, hogy a férfiak is kérhetnek segítséget és tanácsot. 3. Az igazi férfi a kenyérkereső, aki mindig gondoskodik a családjáról szemben azzal, hogy a férfi a társával együtt teremti elő a család szükségleteinek megoldását és képes megosztani a feladatokat vele mindkettőjük képességei és beleegyezése szerint. 4. Az igazi férfi nem beszél érzelmeiről, megoldja magának szemben azzal, hogy a fér...

Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr! Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent. Jeremiás könyve 9.fejezet 23-24.vers Mostanában sok, számomra ismeretlen embert ismertem meg. De vajon tényleg ismerem őket? Mit jelent egyáltalán az, hogy valakit ismerünk? Ha tudjuk, hogy milyen ruhákat visel, milyen a hangja, vagy hogyan forgatja a szavakat, akkor kijelenthetjük a másik emberről, hogy ismerjük? És ha naponta beszélünk, megosszuk egymással a legbensőségesebb gondolatainkat is, akkor vajon ismerem a másik embert? Mikor jelenthetem ki azt, hogy ismerem a másik embert? Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire ismerem Istent? Tudom, hogy Ő teremtette a világot, annyira szeret, hogy bár nem érdemlem, de az életét adta értem, ahogy azt is tudom, hogy kézben tartja a világmindenséget és azért nincs mé...

Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje. János 6:68-69 Számomra mindig érdekes és izgalmas megismerni, hogyan találta meg valaki Jézust, döntött mellette és jár vele. Minden életút más és különleges. Kíváncsian és szívemben drukkolva figyelem, amikor valaki közeledik Istenhez. Hogyan fogja őt igazán megismerni, hogyan fog benne megszületni a bizalom, hogyan fog kitartani a meggyőződésében? Miközben mindenki személyes tapasztalatokon keresztül jut közelebb Istenhez, van néhány - törvényszerűségét tekintve - azonos pont is. Szükségünk van arra, hogy egy ponton meghozzuk a döntést: megbízom benne, rábízom magamat. Ehhez pedig szükségünk van arra, hogy megismerjük Őt és meggyőződésre jussunk abban, hogy Ő maga a szeretet, ráadásul engem személy szerint is szeret. Péter válaszában - “mi hisszük és tudjuk” - hangsúlyos az a gondolat, hogy mi elhittük és ma is hisszük, és megismertük és ma is tudjuk, h...

Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. János 5:24 Nem az a kérdés, hogy mennyi nap van az életedben, hanem, hogy mennyi élet van a napjaidban. Van valami megindító abban, ahogyan a Biblia leírja Ábrahám halálát: „betelve az élettel”. Nincs benne kapkodás, nincs szégyen, nincs bűntudat, nincs hiányérzet. Az ember, aki megjárta a vándorlás, a hit, a kudarc és a kegyelem minden állomását, mindeközben "be volt telve", rendben volt önmagával. Jól volt. Még itt volt e földön, de elmerült az "örökkévalóságban". Mások ezzel szemben keserűen távoztak, haraggal a múltjuk, bánattal a döntéseik miatt,  önmagukkal  elégedetlenül, összetörve. Úgy látták magukat, mint akik sose értek célba. Igazán sose éltek. Isten azonban az előbbit szeretné adni mindenkinek már itt e földön: a bővelkedő,  betelt életet. Jézus épp erre mutat rá: az „örök élet” nem ...