Megismerni Őt.
Mostanában sok, számomra ismeretlen embert ismertem meg. De
vajon tényleg ismerem őket? Mit jelent egyáltalán az, hogy valakit ismerünk? Ha
tudjuk, hogy milyen ruhákat visel, milyen a hangja, vagy hogyan forgatja a szavakat,
akkor kijelenthetjük a másik emberről, hogy ismerjük? És ha naponta beszélünk,
megosszuk egymással a legbensőségesebb gondolatainkat is, akkor vajon ismerem a
másik embert? Mikor jelenthetem ki azt, hogy ismerem a másik embert?
Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire ismerem Istent? Tudom,
hogy Ő teremtette a világot, annyira szeret, hogy bár nem érdemlem, de az
életét adta értem, ahogy azt is tudom, hogy kézben tartja a világmindenséget és
azért nincs még végünk, mert Ő lehetőséget ad arra, hogy megtaláljuk Őt. Ezeket
mind tudom, de akkor ez azt jelenti, hogy ismerem Őt?
A fenti bibliavers másra akarja felhívni a figyelmet: nem az
az Isten ismeret, hogy tudok nyilvánvaló dolgokat, leírt tényeket. Az igazi
Isten ismeret az, hogy számolok Isten egyéni és közösségi, világszéles körben
működő, életeket megváltoztató hatalmával. Ez nem elméleti tudás, sokkal inkább
egy világnézetet megváltoztató tényező. Istent teljesen megismerni, lehetetlen.
Megismerni a gondolatait, a céljait, a miértjeit, nem lehet. Nem azért, mert
buták vagyunk, hanem mert nem ezek a lényeges kérdések. Ezeket a kérdéseket
bőven elég, ha maga a Jóisten tudja és ismeri. A mi feladatunk, hogy felismerjük
és ezáltal meg is ismerjük Isten életeket változtató létét.
Ne bátortalanodj el akkor, ha úgy érzed, hogy még nem sok
mindent tudsz Istenről. Az Ő megismerése arról szól, hogy elfogadd a létezését,
a gondviselését, a szeretetét, a jóságát és az igazságát. Ha ezeket felismered,
akkor már jó úton vagy és minden más érkezik magától.
Áldott napot!
