reggeli dicséret

Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Krónikák második könyve 16:9 Ászá király, Júda uralkodója szövetségest keresett magának. Izráel, Isten kettészakadt népének északi fele hadat üzent nekik, így a déli országrésznek segítségre volt szüksége. Az első, és talán legkézenfekvőbb választás Arám uralkodója volt, akivel együtt, ha sikerül őt megnyerni, közre tudják fogni, bekeríteni Izráel országát. Rövid távon működött is a dolog, az északi országrész uralkodója és hadserege visszavonult. Isten azonban üzenetet küldött Ászá királyhoz. Az Úrnak ugyanis rosszul esett, hogy a király teljesen megfeledkezett róla, és helyette Arámhoz fordult segítségért. "Hiszen–mondta Isten–én végig téged kerestelek, mint szövetségest, neked csak el kellett volna fogadnod az ajánlatomat."  Ezek után Isten közli Ászával döntésének következményeit is. A király, szövetségének felajánlásával csak még több hatalmat adott Arám királyának ...

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Zsoltárok 34. fejezet 9 . "Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint  a borsó meg a héja ." - szól a híres Forrest Gump idézet. De kevesen tudják, hogy ez az angol szólás-mondás egy fordítási hibából jött létre. Ugyanis az angol konyhában a borsó meg a répa szétválaszthatlan egymástól. Mire azonban magyarra fordították, már "borsó meg a héjja" lett belőle. De hogy kapcsolódik ez a fenti igéhez? Az eredeti (héber) nyelvben úgy olvashatjuk "ízleljétek és lásátok". Isten létezése nem egy elméleti megtapasztalás, hanem gyakorlati valóság. Minden érzékszervemmel meg tudom tapasztalni. Olyan közeli kapcsolatban vagyok vele "mint a borsó meg a héjja". Az angol Bibliában pedig nem a "hapy" szó áll, hanem a "blessed". Tehát nem csak boldog, hanem áldott. Dávid király írta ezt a zsoltárt amikor Saul elől a Filiszteusokhoz menekült. Ákis király hadv...

Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik… 37. Zsoltár 4-5. versek Az életben az egyik legnehezebb dolog kiadni a kezünkből az irányítást. Hol azért, mert bizonyítani akarunk – meg akarjuk mutatni, hogy elbírunk a feladattal, vagy mert úgy gondoljuk, rangon aluli volna másnak passzolni a feladatot. Máskor azért, mert úgy gondoljuk, hogy nálunk jobban senki nem tudja megcsinálni, ezért “ki ha én nem” alapon ragaszkodunk a kormányhoz. Aztán az is lehet, hogy egyszerűen nincs olyan, aki átvenné tőlünk. Hiába keresünk, senki nem tudja vagy hajlandó átvenni tőlünk a stafétát. Persze ez nem gond akkor, ha tényleg, minden kétséget kizáróan mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott helyzetben. De mi van akkor, amikor ez egyáltalán nem igaz? Amikor az életünk problémáiról, nehézségeiről van szó? Azokról, amiket már évek, évtizedek óta próbálunk rendbe rakni, de nem sikerül? Egy olyan akadályról, ami egyedül megugorhatatlannak tűnik? Le...

 " és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." Apostolok cselekedetei 4. fejezet 12. vers A keresztények legnagyobb reménysége az Üdvösség. Mit is jelent ez valójában? Az Isten országába jutást, ahol mindannyian kárpótolva leszünk azért a sok rosszért, amit itt a földön elszenvedtünk? De vajon mérhető-e az emberi szenvedés? Mérhető-e az egyik emberé a másikhoz, és vajon csak a keresztények szenvednek? Nem szenved-e minden ember valahol igazságtalanul? És nem áll-e az ős ellenség minden szenvedés mögött okozóként? Az üdvösség azt jelenti, hogy végre igazam lesz azokkal szemben, akik eddig elnyomtak, bántottak és tönkre tettek. Sokan várják az üdvözüléstől a valódi igazságszolgáltatást. De mi lesz azokkal, akik megváltoztak, akár az utolsó pillanatban. Hány embert károsított és bántott meg a jobb lator a kereszt előtt? Mégis ott lesz az Isten országában, mert utolsó pillanatában hitt Jézusban, mint Messiá...

És amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem. János evangéliuma 14. fejezet 13-14. vers Egy ember élete tele van “bárcsak”, “de jó lenne” és a kedvencem “azt akarom, hogy” kijelentésekkel. Mindannyian másra vágyunk, másra van szükségünk és más tenne boldoggá. Egy valami viszont valamennyiünkben közös: sóhajtottunk már a vágyaink után, aztán konstatáltuk, hogy talán soha nem kaphatjuk meg. De akkor miért ígérte Jézus azt, hogy bármit kérünk az Ő nevében az Atyától, megadja azt?! Ez az igei rész számomra megmutatja azt, hogy mire helyezem a hangsúlyt, mit olvasok ki a szövegből. Bármit kérhetek és egyetlen feltétele van csupán, hogy az Atya nevében kérjem és megkapom vagy bármit kérhetek, de a kérésem teljesedése összefügg azzal, hogy vajon annak teljesítése Isten dicsőítésére szolgálna-e? Kéréseink milyensége, motivációja és azok beteljesedésének hatása, milyen következményekkel járna a személy...

Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! Malakiás próféta könyve 3:6 Az egyetlen dolog ami állandó a világunkban az a változás, legalábbis így tartja a mondás. Az országok határai eltolódnak, a vezetők cserélődnek. Még a Földünk mágneses tere is vándorol. A sokszor állandónak vélt dolgok is folyamatos változásban vannak. Körülnézünk, és semmi sem állandó. Ami egyik nap még egyértelmű, másnap hatalmas kérdőjelként magasodik fölénk. A világon minden változik. Ez önmagában nem rossz dolog. Jó dolog a stabilitás, de a változás szép is lehet, nem kell feltétlen rossznak lennie. Mégis ha minden változik, az ijesztő. Amikor nincs biztos pont az félelmetes lehet. Még jó, hogy Isten mindig ugyanaz. Lehet, hogy nincs állandóság ránézésre a világunkban, de Isten tegnap és ma is ugyanaz. Ő ugyanaz, aki legyen szavával alkotta meg mindazt amit mi szüntelen kutatunk. Ugyanaz, aki először mondta Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszi. Ugyanaz, aki Mózest elhívta. Ugyanaz, aki Dávidot ...

Mert aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. János első levele 5:4 Szeretsz társasozni, kedves Olvasóm? Én nagyon. Szeretem a legtöbb fajtáját. Egyszer gondoltam egyet, és levettem a polcról az egyik nagy dobozos játékot, hogy megmutassam a gyerekeknek. Kidolgozott figurák vannak benne, kis plüss állatok, gondoltam biztos tetszeni fog nekik. Arra viszont nem készültem, hogy az öt éves kisfiam úgy dönt, hogy megtanulja a bonyolult szabályokat, és lelkesen várni fogja, hogy mikor folytatjuk a játékot. Szinte ragyogó arccal dobálja a kockát, és tervezi a lépéseit, mert tudja, hogy hamarosan vége a játéknak, és legyőzzük a főgonoszt. Mikor leülök a kisfiammal játszani, már tudom, hogy nyerni fogunk, mert jó apaként csak annyi küzdelmet adok, hogy nyerjünk. Én már fejben lejátszottam a játékot mikor ő először nyúl a bábujához. Én már tudom hogy győzünk, ő pedig hiszi hogy nyerni fogunk. Jézus már megnyerte ezt a "játékot...