Lustaság fél egészség
Példabeszédek könyve 20. fejezet 4. verse
Nem mindegy, mit tanul meg az ember a szüleitől. Emlékszem mennyire szerettek minket a szüleink és meg akartak kímélni attól a kemény munkától, amibe nekik részük volt. Apukám mindig csak azt hajtogatta: "A ti dolgotok a tanulás! Minden gyereknek tanulnia kell." - és így is cselekedett. Nem tanított bennünket a kétkezi munkára. Nem nagyon tanított a kert művelésére, a szén lapátolására, amikor meghozták a tüzelni valót, de még a legtöbb szerszámot sem ismertem, hogy mire kell használni. De azt elfelejtette, hogy így lemaradt a lecke a kitartásról, a szorgalomról a munka jól megérdemelt gyümölcseiről is. A tanuláshoz azonban ez is kellett. Így aztán az iskolában is olyanok voltunk, mint otthon. Emlékszem mekkorát nevettem azon, amikor az egyik haver - a házi feladat mulasztására - kijelentette: "A lustaság fél egészség!" De lett bizony gond, amikor el kezdtek romlani a jegyeim hetedikben, meg nyolcadikban. Mert apukám szigorúan számon kérte a mulasztásokat.
Ma már tudom, hogy jót akart nekem. Tudom, hogy ő 16 évesen magára maradt, mert meghalt az édesapja és ott kellett hagynia az iskolát, hogy elálljon dolgozni a gyárba. Be kellett segítenie az édesanyjának, mert a nagybátyám, apukám testvére sohasem volt egészséges. Édesapám más, szebb és jobb jövőt szánt nekünk. De azt is tudom, hogy az otthoni munka megismerése, gyakorlása mennyi jót tesz az emberrel! Mert bizony annak meg lesz a gyümölcse az iskolában való előmenetelben is.
Kamasz koromban tanultam meg igazán kaszálni, kapálni, a kertben dolgozni, fát vágni, lapátot forgatni. Leginkább a barátok miatt. Jánost, aki mindig rendes volt velem és igen jóban voltunk, csak akkor engedte el az apja velünk játszani, ha kész volt a lecke után az otthoni munka ráeső részével is. Így sokszor besegítettem neki, hogy együtt tölthessük az időt. A lapát dolgát meg akkor tanultam meg igazán, amikor a bátyám barátai kezdtek építkezni és a haveri kör ment mindenhová segíteni kalákába.
Nagyon rossz dolog a lustaság! Mindig visszaüt az emberre. De nagyon jó, ha az ember megtanulja becsülni a munkát, mert olyan erényekre és képességekre tesz szert, aminek felnőtt korában is mindig hasznát veszi.
