Néha nem elég...
Én csak jót akartam neked, mert fontos vagy nekem és
szeretlek. – hangzik a mondat, miután olyan mély sebet ejtett egy előző
cselekedet, melyet talán az idő és Isten tud csak begyógyítani.
Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal
van kikövezve. Ismerős ez a mondás? Én sokáig nem értettem, aztán volt egy-két
olyan helyzet, amely megmutatta a jelentését ennek a mondatnak és azóta sokkal
figyelmesebb vagyok mások és a saját tetteimet illetően is.
Ma reggel szeretnék két fontos tanulságot is a szívedre helyezni
a fenti igevers fényében. Az 1) attól, mert szerinted valami jó, nem biztos,
hogy annak is jó lesz, akivel azt tenni akarod. Ha aggódsz valakiért, mert úgy
érzed, hogy rossz úton jár, nem biztos, hogy az a legjobb döntés, ha a háta
mögött kifejezed aggódásod és olyan szavak hagyják el a szád, amelyek nagyon
balul is elsülhetnek. Ha valaki sértőt vagy bántót mond egy hozzád közel
állóról, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, hogy sietsz elmondani az
érintettnek a hallottakat, hiszen ezzel nem hogy nem segítesz, inkább csak
szakadékot generálsz. A jó szándék nem elég bizonyos esetekben, kell hozzá
józan ész, tapintatosság, empátia és valódi, önzetlen szeretet. Ha ezek közül
valamelyik hiányzik, akkor maximum a szándék van meg, a jó pedig lemarad út közben.
A 2) roppant egyszerű: ha Jézus szeretetét valóságosan akarod bemutatni, akkor
az több kell legyen, puszta jó szándéknál. Ha Jézus ma köztünk járna és valami
rosszat hallana, amit valakiről mondanak, azt hiszem azt tenné, amit kevesen:
oda menne a szavak szerzőjéhez és beszélgetésbe elegyedne vele. Véletlenül sem
kezdne el pletykálni, pláne nem annak, akiről a pletyka szól. Hiszen tudja,
hogy a valódi szeretet az nem szakadékokat ás és mélyít, hanem beföldeli azokat
az árkokat, amelyeket a rossz, a bűn állít ember és ember közé.
Váljunk ma olyanokká, akik az önzetlen, tiszta és krisztusi
szeretetet tovább tudják adni, mert a világnak erre van igazán szüksége, nem
csak a jó szándékra.
Áldott napot!
