Önként és dalolva
“És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült.”
Istennek semmi szüksége a mi pénzünkre. Ezt szoktuk mondani, mert tudjuk, hogy az egész világ az Övé, minden vagyon az övé. Ez teljesen stimmel is. Istennek nincs szüksége a mi pénzünkre. Mégis azt olvassuk a Bibliában, hogy megannyi alkalommal az emberek adni akartak valamit Neki abból, amit kaptak tőle. Ha az egész világ Istené, akkor én csak kölcsön kapok mindent tőle. Nem a sajátom. Pont emiatt az adakozás nem arról szól, hogy én az egyháznak adok valamit, mert jófej vagyok. Arról szól, hogy a Teremtőtől kaptam valamit, amivel ki akarom fejezni a hálám.
Ez történt Dávid idejében. Épp mikor átadná a királyságot fiának, Salamonnak, a vágya teljesülni látszik. Dávid minden álma az volt, hogy építsen egy templomot Istennek, de valamiért ez sosem történt meg uralkodása alatt. Halála előtt, mielőtt fia trónra lépne, a nép hálával telt szívvel indult adományokkal, hogy épüljön fel a templom. Dávid látva ezt mérhetetlen hálát érzett, amit ki is fejezett.
Sokszor úgy gondolunk az adományokra, mint egy szívességre, vagy egy olyan összegre, amit elherdál az egyház, mert nem arra költi ami szerintünk a legjobb lenne. Ez a történet elmond mindent az adományaink céljáról.
- Az adománynak önkéntesnek kell lennie, saját döntésünkből kell fakadnia.
- Az adományok nem szívesség az egyháznak, vagy Istennek. Pusztán a hála egy kifejező eszköze abból az anyagiból, amit Istentől kaptunk.
- Az adomány az egyház épülését eredményezi. Ez a célja.
Az adakozás jó dolog. Ezzel is részesei lehetünk Isten műve építésének.
