Tartsd meg a szombatot
Egész nap rohanunk. Nem vagyok elég idős hozzá, hogy messzire nézzek a múltba, de nincs is szükségem rá, mert még az én életemben is látszik, hogy mennyire felgyorsult a világ. Ez alatt nem azt a sablonos közhelyet értem, amivel dobálózni szoktunk, hanem egyszerűen megállapítom, hogy ma sokkal kevesebb fér nekem egy napba, mint mondjuk öt-tíz éve. Minden nap, a felkeléstől a lefekvésig rohanok, végzem a feladataimat, és úgy állok le este, hogy csak abbahagyni tudtam, de befejezni nem.
Ha ez állandóan így menne mindenki életében, az ember elég hamar kimerülten esne össze és kihalna az emberiség. Még jó, hogy nem ez az alap terv. Isten nem véletlen találta ki a hét napos ciklust. Úgy lettünk megalkotva, hogy hetente egy nap pihenés kell. Volt körülbelül egy hónap, amikor ezt nem tudtam megtenni. Bárhogy igyekeztem, nem volt egy nap szünet sem, minden nap valamit dolgoztam. Egy hónap után a feleségemmel úgy összevesztem valami ostobaságon, hogy eldöntöttem, így nem mehet tovább. Kimerültem.
Nem így vagyunk tervezve. Nem úgy találta ki Isten, hogy örökmozgók legyünk. Isten terve az volt, hogy a hajtás közepén legyen alkalmunk megállni. Legyen egy nap, amikor csak Rá figyelünk. Legyen egy nap, amikor csak a Teremtővel foglalkozunk. Legyen egy nap, amikor minden nyűgünket, minden terhünket, minden munkánkat otthon hagyjuk, és csak azzal törődünk, hogy rácsodálkozunk arra a világra, amit alkotott.
Ehhez négy dolgot kell tenned, de egyik sem bonyolult.
1. Hat napot dolgozz! Fura? Szerintem is. Nem ötöt? Milyen érdekes. Annyira hozzá vagyunk szokva az öt napos munkahéthez, hogy a hat nap munka már úgy hangzik, mintha nem stimmelne, pedig így a helyes. Lehet hogy öt nap a munkahelyedre megy, de egy napot szánj a családra is. Legyen hat nap a munkanap!
2. Végezz el mindent amit szükséges, hogy a lehető legjobban tudj koncentrálni Istenre! Mindent amivel előre tudsz készülni, azt tegyél meg, hogy amennyire csak lehet, ne terelje el más a figyelmedet!
3. Emlékezz, hogy ez nyugalom nap! Ne arra használd fel, hogy a gyülekezetedben körülnézve azt figyeld, hogy min tudsz felháborodni, hanem arra, hogy megnyugodj! Egy prédikátor egyszer megkérdezte: “Milyen napotok volt eddig?” Erre a gyülekezet egy része örömmel, a másik része unottan, vagy egyenesen rosszkedvűen válaszolt. Erre a prédikátor: “Szombat van! Az csak jó lehet.” Ne a rossz dolgokon rágódj, hanem igyekezz Istennel találkozni, és ebben megnyugodni!
4. Szenteld meg! Ne csak egy nap legyen a hétből. Ne csak arról szóljon amiről az összes többi. Tedd különlegessé! Legyen elkülönítve egy célra! Arra, hogy Istennel találkozz!
Ha elfáradtál, ha nem találsz békét, ha keresed Istent, akkor tartsd meg a szombatot!
