Józanul, reménykedve

“Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.”

Mit jelent a józanság? Azt, hogy nem iszok meg egy fröccsöt a kollégákkal? Azt, hogy amikor mindenki részeg, akkor én kihúzom magam, és elmondom, hogy nem iszok? Azt, hogy nem fogyasztok semmilyen tudatmódosító szert? Mi a józanság?

Persze ezeket is jelenti, de nem kizárólag. Nem hiszem, hogy Péter első sorban ezekre gondolt amikor a levelet írta. Rengeteg dologban meg lehet részegedni. Ma, amikor a félelem kerít hatalmába minket, mert a világ egy válasággal néz szembe, a szer, ami megrészegít mindenkit, az maga a rettegés. A pánik, ami nem enged el, és kilök minden mást a gondolatainkból.

Beszélgettem egy fiatallal, aki azt mondta, hogy jól van, csak egy baj van, hogy állandóan fél. Retteg tőle, hogy mi lesz így velünk. Bármerre olvasott utána, bármilyen cikket talált, minden a betegségről, a halálról szólt, és nem volt képes másra gondolni, kizárólag erre az egyre. Ez egy részegség.

A józanság az, amikor nem ragaszkodok egészségtelenül egy gondolathoz. Amikor tisztán képes vagyok végiggondolni mindazt, ami körülöttem van. Amikor nem menekülök a gondolataimba a problémák elől. Amikor nem leplezem a gyengeségem önelégültséggel, vagy vádaskodással. Amikor nem pánikolok, és félek, hanem képes vagyok felelős döntéseket hozni. Ez az a józanság, amiről Péter beszél.

De a józanság nem elég. Az, ha nem részegedünk meg, az csak fél siker. Az csak arra jó, hogy a minimumot teljesítettük egy küzdelemben. Azt mondja, hogy legyünk biztosak teljesen a kegyelemben. Teljes mértékben reménykedhetünk benne, hogy Jézus megváltott bennünket.

Péter nem csak annyit mond, hogy higgyünk a kegyelemben, hanem teljes mértékkel legyünk biztosak, hogy megkapjuk. Miért? Mert Jézus már kétezer éve meghalt értünk. Kétezer éve megváltott engem és téged, hogy most ne kelljen félnünk. Igenis lehetünk biztosak benne, hogy aki meghalt értünk, és feltámadt, képes megváltani minket.

Könnyű? Egyáltalán nem. De senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Ez egy minden napi küzdelem. Reggel, az ébredéstől egészen a lefekvésig harcban kell állnunk az emberi természetünkkel, ami azt mondja, hogy ha körülöttünk mindenki pánikol, akkor nekünk is kell. Egyáltalán nem könnyű. De nem is az a cél, hogy könnyű legyen. A cél, hogy az Újföldön együtt legyünk egymással, és Istennel. A többi csak “rövid” ideig tartó nehézség.

Legyél józan, és biztos, hogy Jézus érted is meghalt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet