Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2020

Isten nem felejt el soha!

Kép
"Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid." Ézsaiás próféta könyve 49. fejezet 15-16. vers Annyi mindent elfelejtünk az életben!  Irigylem a nagyszüleimet, sőt, a szüleimet is, akik mind sokmindenre emlékeznek az életükből, mert én ebben sajnos nem vagyok túl erős. Vannak, akik névre pontosan fel tudják sorolni az osztálytársaikat, még akár negyven év távlatból is — én örülök, ha a szomszédaim nevei időben eszembe jutnak. Rengeteg dolgot elfelejtettem már, és ennél csak rosszabb lesz. Vagy jobb, mert például ennek az elmúlt évnek a nagy részét szívesen elfelejteném. Emlékezés és felejtés — néha kicsit olyan, mintha semmi ráhatásunk nem lenne a dologra. Pedig ez nem teljesen igaz. Persze ahányan vagyunk, annyifélék, és vannak köztünk, akik jobb memóriával vannak megáldva, mint mások, de azért valamennyi emlékezőtehetséggel

Ajándék II.

Kép
  „Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek." ( Korinthusiakhoz írt első levél 2. fejezet 9. vers ) Meglepetés vagy lista? Meglepetés; mert ettől ajándék az ajándék. Mert csak a meglepetéssel járó titokzatosság, az ismeretlenre várakozás adja meg azt a különleges varázslatos hangulatot, amitől ünnep lehet egy ünnep. Lista; mert olyan kényelmetlen és őszintétlen örülni a sokadik kenyérpirítónak, főleg, ha nem is szereted a pirított kenyeret. Mert, így csak olyan ajándékot kapsz, amire valóban szükséged van. Mert a másik is jobban örül, ha biztosan tudja, hogy az ajándékát hordani és használni fogod. Meglepetés vagy lista? A Bibliát olvasva kiderül, hogy Isten a legnagyobb ajándéka, Jézus kapcsán a meglepetést alkalmazta. Nem kérdezte meg, hogy milyen Messiást szeretnénk, hogy hova, mikor és hogyan érkezzen, hanem ahogy olvassuk „Amiket szem nem látott, fül nem ha

Istennel semmi sem lehetetlen!

Kép
"Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk."  Zsoltárok könyve 20.fejezet 8-9. vers  Mi a közös a Biblia hőseiben? Van egyáltalán közös? Hiszen vannak közöttük nők, férfiak, magasak, vékonyak, alacsonyak, testesebbek, gyerekek és idősebbek, harcosok és egyszerű emberek, azt mondhatnánk, hogy semmi közös nincs bennük. Tőlünk pedig végképp távol állnak. Hogyan lehetne egy Dávidot vagy egy Sámsont összehasonlítani velünk, vagy ha nőknél maradunk, akkor egy Esztert vagy Sárát említhetnénk-e egy lapon magunkkal?! - a kérdések jogosak is meg nem is. Ha nem is minden, de egy valami határozottan  közös volt bennük és ugyanakkor velünk is. Bíztak Istenben!  Mózes vagy Eszter története az egyik legjobb példa a sok közül arra, hogy emberileg mindketten kevesek lettek volna feladatuk elvégzésére, egyedül nem tudták volna végigcsinálni, de az Úr, az az Isten, aki

Örökség

Kép
 "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot." Máté evangéliuma 25. fejezet 34. vers  Mindig is tudatosan élt, ezért így készült arra is, ha ő el megy, mit hagy hátra és kinek a kezében. Két gyermeke volt, egy fiú és egy lány. Mindkettőt szerette, mindkettőnek igyekeztek ugyanazt adni, ahogy a párjával együtt megbeszélték, pedig tudta, hogy nem lehet. A nevelés sem volt különböző, de mégis okolta magukat, hogy biztos ők hibáztak, azért ment el akkor az egyik. Nagyon fájt, mert fáj látni egy szülőnek, hogy nem hallgat már a gyermek, hogy nem érdekli a tanács és egyenesen a vesztébe rohan. Úgy is lett. Nem tudta megóvni a csalódástól, a bajtól. Amíg a társa élt jobb volt. Sok vigaszt és bátorítást kapott tőle, de most az özvegységében szinte egyedül maradt. Apa nélkül meg nehéz a felnőtt gyerekekkel. Milyen kár, hogy a férfiak korábban halnak. Ahogy ott ült az asztal mellett, elők

Szabad vagy!

Kép
 „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” János evangéliuma 8. fejezet 36. vers Fekszem a porban, testemet alig-alig takarja néhány rongy, de a szégyen elborít, befed tetőtől talpig. Hogyan lehetne ezt megnemtörténtté tenni? Hogyan lehetne visszamenni az időben, és jól dönteni, nem vétkezni? Már késő. Túl késő. Hangtalanul zokogva fekszem a porban. Minden sejtemben rettegés. Nem nézek, csak lefelé, de érzem, ahogy égetnek a tekintetükkel. A bűnöst. A paráznát. Ők, az igazak. Már nem figyelek arra, miket mondanak, csak hallom a vád hangját, telve gyűlölettel, megvetéssel, erőszakkal. A véremet akarják. Igazságot. Egyetlen szóra várnak Tőle, de Ő hallgat. Csak az ujja serceg a porban halkan, ütemesen, mint aki ír. Aztán hallom a kövek tompa puffanását, az egyik majd csak eltalál. A pánik kezd erőt venni rajtam, de nemsokára vége lesz. Örökre vége lesz. Vége a szenvedésnek, a kihasználásnak, hisz nem vagyok több számukra, csak egy eszköz, amivel saját vágyaikat

Kevés vagyok ehhez?

Kép
“De az Úr ezt mondta Mózesnek: Talán kevés ehhez az Úr ereje? Most majd meglátod, beteljesedik-e az én szavam, vagy sem.” Mózes negyedik könyve 11. fejezet 23. vers Szeretem Isten humorát. Általában este van időm Bibliát olvasni. Ilyenkor sokszor fordul elő, hogy olvasom, majd hangosan felnevetek, amit a feleségem nem teljesen ért. Elmondom neki, és jobb esetben meg tudom magyarázni miért vicces amit látok. Rosszabb esetben csak nézünk egymásra mint Nóé meg a harmadik teve. A fenti történet csak egy mondat egy izgalmas párbeszédből. Mózes és Isten beszélgetnek. Mózes elmondja, hogy a nép húst akar, Isten meg azt mondja: “Nyugi! Megoldom!” Egy hatalmas vándorló nép éhes, nem tetszik már nekik az az étel, amit eddig kaptak, húst akarnak. Isten megmutatta mennyire szereti őket. Kaptak mannát (mennyei kenyeret), utat nyitott előttük a tengeren, erőt adott a harcokban, este tűzoszlopként, nappal felhőként ment előttük, és mégis most lázonganak. A nép már csak ilyen. De még Mózes sem ért sem

Eljött a Világosság!

Kép
"A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog." Ézsaiás próféta könyve 9. fejezet 1. verse Valószínűleg mindannyian ismertünk olyan gyerekeket, akik csak úgy mertek elaludni, ha egy kis lámpa világított a szobában. Az is lehet, hogy mi magunk is ilyenek voltunk valamikor. Mindannyian szeretjük a világosságot, a fényt, mert ha látunk, az biztonságérzetet ad számunkra. A múlt héten az egyik este azt kérték a gyermekeim, hogy sétáljunk el a főtérre. Vajon miért? Ahogy a legtöbb településen, így a mi városunkban is az ünnep közeledtével fenyőt díszítettek, és karácsonyi fényekkel díszítették fel a főtér villanyoszlopait, épületeit. Ahol az adventi vásár szokott lenni – ami most elmaradt a járvány miatt – egy íves kaput, és egy nagy adventi koszorút is fénybe borítottak nagy fényfüzérekkel. Ezt szerették volna megnézni. De nemcsak ott láttunk sok fényt, hanem amerre mentünk, sok házon villogó, színes fénydíszek lógtak az erk

Az Úr dicsősége megjelenik

Kép
"Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.– Az Úr maga mondja ezt." Ézsaiás próféta könyve 40 fejezet 5. vers Azt gondolod, hogy ha Isten megjelenik, akkor az nagy zajt fog csapni, igaz? Mint az Air Force One, mikor megérkezik az Amerikai Egyesült Államok elnöke, vagy a tömeg zaja, amikor színpadra lép a zenekar? Azt gondolod, hogy fény és földrengés kíséri, mint a vulkánkitörést, vagy az atomrobbanást? Illés is ezt hitte. ( A királyok első könyve 19:11-12 ) A zsidók is ezt hitték. ( Máté evangéliuma  11:8 ) Ehhez képest a valóság nem is lehetne különbözőbb. Hiszen Isten dicsősége kisgyermekként jelent meg a földön. Hogy csendes volt-e? Azt nem mondanám. Váratlan? Minden bizonnyal. Ezen az estén (vagy egy teljesen másikon, nincs jelentősége) egy jászolban — még csak nem is bölcsőben — feküdt Jézus Krisztus, az emberiség megváltója és a világmindenség teremtője. Annyiszor hallottuk ezeket a szavakat, hogy mára már értelmüket veszítették. Betlehem, jás

Ajándék I.

Kép
  „És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”   ( Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers ) Itt az ünnep. Mit szeretnél? Mit kérsz ajándékba? Köszi, kedves vagy, de ne költsd feleslegesen a pénzed, nem kell semmi. Mindenem megvan. Vagy, ha esetleg nagyon akarsz valamit adni, akkor vegyél egy finom csokit, az elég lesz. Ismerős a szituáció? Mikor szeretnéd kifejezni a másik felé, hogy szereted, hogy fontos neked, ő pedig elutasít, vagy beéri valami átlagos pótszerrel. Csalódott vagy? Fáj? És mit érezhet a Mennyei Atya? Aki arra bátorít; Jöjj hozzám! Kérj tőlem! Mennyire fájhat neki a válasz: „Gazdag vagyok meggazdagodtam és semmire nincs szükségem” (Jel.3:17)! Miért kérnék és mit is kérhetnék én az Istentől? – mondják egyesek – Úgysem fogja megadni, amit szeretnék! Vagy, ha megadja, annak feltétele és ára van. Azt később viszonozni kell, ezért inkább nem kérek semmit. Mások pedig? Talán még mi is? Földhözragadt szívünkkel, csupán pill

Veled van az Úr!

Kép
  "Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja!"  Zsoltárok könyve 35.fejezet 27.vers  Ha adódna egy lehetőség, hogy kívánj valamit, mi lenne az? Nem, nem mint a mesékben, hanem tényleg. A valóságban adódna egy alkalom, amikor bármit kívánhatnál és ne érezd magad rosszul, hogy ha magadra használnád el azt a kívánságot. Őszintén, mi lenne az?  Nagyon sokat elmélkedtem ezen a kérdésen. Arra jutottam, hogy azt szeretném, ha tudnám minden egyes percben, azonnal, hogy Isten mit gondol az adott helyzetemről és mit tanácsolna, mit tegyek. Valahogy úgy, ahogyan volt az ősidőkben, amikor itt élt Jézus lent a földön és a tanítványok oda mehettek hozzá, beszélgethettek vele, kikérték véleményét, odafutottak, ha féltek vagy magányosak voltak, tulajdonképpen bármikor oda mehettek hozzá. Milyen fantasztikus lenne, hogy ha ezzel a lehetőséggel most is rendelkeznénk. Azonban mi egy hatalmas feladatot kaptunk a hitünkre nézve

Közeledjetek Istenhez!

Kép
  "A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg."  Apostolok cselekedetei 17.fejezet 30.vers  Szívesen élnék 1-2 hónapig, de legalább 2-3 hétig abban a korban, amelyben Jézus élt. Nem azért, mert vágyok a technikailag fejletlen világra (mondjuk ahhoz nem feltétlen kellene az időben utazni), hanem azért, mert szemtől-szemben követhetném Jézus életét, amely korántsem mondható unalmasnak vagy izgalomtól mentesnek. Épp ellenkezőleg! Azt gondolhatná a mai ember, hogy Jézusnak nem voltak barátai, nem volt közvetlen családja a szülein kívül és emiatt egy magányos, életunt ember életét élhette. Egy kis történelmi kitekintés segítségével vizsgáljuk meg, hogy milyen is volt Jézus élete.  A jeruzsálemi írástudók, amolyan tudós félék, határozottan megvetették Galilea népét. Tanulatlannak, faragatlannak, civilizálatlannak, néha bunkónak tartották azt a részt és az ott élőket. Jézus mégis kifejezetten szeretett ott lenn

Van, amit nem vehet el senki

Kép
„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével.” Zsoltárok könyve 32:7 Sok dolgot elvett tőlünk ez az év, vagy konkrétabban a koronavírus. Sokaknak kellett idejekorán búcsúzni szeretteiktől, és az űr akkor is űr marad, ha valaki hisz Istenben. A fájdalom fájdalom marad akkor is, ha reményünk van a feltámadásban. Sokan veszítették el munkahelyüket a járvány következtében, csúsznak egyre lejjebb a szegénységben, és egyre kilátástalanabbá válik a talpraállás. Sokan dolgoznak most a frontvonalon megfeszített tempóban, emberhez méltatlan körülmények között is, és közben alig vagy egyáltalán nem kapnak megbecsülést. Gyermekek kényszerülnek otthontanulásra, olyanok is, akiknek az iskola valamennyire menedéket nyújtott az otthon történő bántalmazásokkal szemben. Szülők, apák és anyák, egyedülállóként vagy párban gyűrik a mindennapok küzdelmeit, miközben egyszemélyben próbálnak mindenek is lenni, a pihenés, lelassulás, feltöltődés gondolatát is elfelejtették már

Önként és dalolva

Kép
“És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült.” Krónikák első könyve 29. fejezet 9. vers Istennek semmi szüksége a mi pénzünkre. Ezt szoktuk mondani, mert tudjuk, hogy az egész világ az Övé, minden vagyon az övé. Ez teljesen stimmel is. Istennek nincs szüksége a mi pénzünkre. Mégis azt olvassuk a Bibliában, hogy megannyi alkalommal az emberek adni akartak valamit Neki abból, amit kaptak tőle. Ha az egész világ Istené, akkor én csak kölcsön kapok mindent tőle. Nem a sajátom. Pont emiatt az adakozás nem arról szól, hogy én az egyháznak adok valamit, mert jófej vagyok. Arról szól, hogy a Teremtőtől kaptam valamit, amivel ki akarom fejezni a hálám. Ez történt Dávid idejében. Épp mikor átadná a királyságot fiának, Salamonnak, a vágya teljesülni látszik. Dávid minden álma az volt, hogy építsen egy templomot Istennek, de valamiért ez sosem történt meg uralkodása alatt. Halála előtt, mielőtt fia trónra lépne, a nép hálá

A tiszta szívű ember áldása

Kép
 "Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől." Zsoltárok könyve 24. fejezet 3-5. vers Az Úr hegye a világegyetem legexkluzívabb és legnehezebben megközelíthető helye. Nem csoda, hiszen ez a Mindenható Isten trónterme, és aki oda bejut, a legjobb dolog történik vele: az Örökkévaló Isten, az Örökélet Ura elé léphet. Nemcsak meghívó kell a bejutáshoz, amit a világegyetem legerősebb beléptetői ellenőriznek, hanem belépési vizsga is, ami a legszigorúbb minden vizsga közül, ugyanis semmi gonoszság nem kerülhet Isten színe elé. A vizsga neve: ítélet. Azért van egy módja, ahogy mégis be lehet jutni... A Habsburg királyok temetésen megérkezik a temetési menet a kapuciner barátok templomához, akik feltesznek egy egyszerű  kérdést a zárt ajtó másik oldalán kopogtató ceremóniamesternek, aki a menet élén halad: "Ki

Jézustól kapott küldetés

Kép
"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." János evangéliuma 20. fejezet 21. vers Jézus meghalt. Még alig telt el a hétvége, a tanítványok a rémálmok rémálmát élik át folyamatosan. Nem elég, hogy a Mestert elfogták, megalázták és hagyták meghalni a kereszten, de állítólag Péterék nem találták a sírban, Magdalai Mária szerint pedig újra él. Persze egyiknek se hittek úgy igazán, mert a gyász borzalmas dolgokat képes tenni az ember elméjével. A szobában ültek, csendben, néha egy-egy szót szólva egymáshoz: az elkeseredettség és a kilátástalanság szavait, amikor váratlanul egy ismerős hang szólt hozzájuk: " Békesség nektek!  Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." Ezek a szavak indították útjára a világ legnagyobb és legnagyobb befolyással bíró vallási mozgalmát, a kereszténységet. Békesség, isteni küldetés, olyan, mint magáé a Mesteré . Azóta minden keresztény ebben a kettős életcé