Oázis

"Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit. Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sem kell aggódnia, szüntelenül termi gyümölcsét."


Jeremiás 17.7-8

Milyen felüdítő látvány a kietlen, kiszáradt pusztában az élettel teli zöld sáv, amely a folyó útját mutatja! Bármilyen nagy is a szárazság, a folyó biztosítja az életadó vizet a fák számára, így azok a legnagyobb hőség idején is enyhet és felfrissülést kínálnak a fáradt utazóknak. A dús lombozat és a bőséges gyümölcstermés kulcsa a víz, amelyet a fák gyökerei elérnek és felszívnak. 

A hívő ember erejének és megújulásának forrása nem önmagában van, és még csak nem is a hitében. A hit az, amivel belekapaszkodunk Istenbe, az ígéreteibe. A hit a gyökér, amivel felszívjuk az életadó nedvet és táplálékot. Az eredményt Isten ereje, a Szent Lélek ereje biztosítja. Ha bízunk, és remélünk, akkor nem kell félni, nem kell aggódni a jelenlevő bajok és nehézségek miatt, akkor Isten teszi gyümölcsözővé az életünket.

Isten azt kéri tőlünk, hogy bízzunk benne, kapaszkodjunk belé hittel. Ápoljuk az élő reménységet a lelkünkben, és ennek lesz eredménye: megláthatjuk Isten szabadítását, tapasztalhatjuk erejét.

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia