Szegények és árvák
Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön.
Az ember története egy nagyon ambivalens szóval kezdődik: “uralkodj”! (Mózes első könyve 1:28) Ma ez azt jelenti: nyomd el, használd ki, szipolyozd, élősködj! Akkor nem ezt jelentette.
A világ tele van igazságtalansággal. A ruhanemű, ami ma rajtad van, nagy eséllyel egy távol-keleti, kényszermunkát alkalmazó gyárban készült. Az ebéded alapanyagai ugyan drágának tűnhettek, mikor megvetted őket a boltban, de biztos lehetsz benne, hogy a termelő ennek csupán törtrészét látja viszont nyereségként. Ahhoz, hogy most ezeket a sorokat olvashasd, nagy valószínűséggel káros anyagokat a légkörbe bocsátó erőművek kellett, hogy előállítsák az áramot. Férfiak, nők, idősek és gyerekek ezrei, tízezrei élnek igazságtalanságtól elnyomottan, nem is beszélve az állatokról… Néha rossz bekapcsolni a televíziót, mert mással se találkozunk, mint az igazságtalansággal, ellopott pénzekkel, elfeledett ígéretekkel. Ma ezt jelenti az, hogy “uralkodj”. Találd meg a gyengét, akit könnyű kihasználni! Legyél a magad ura, taposs másokon! "Uralkodj!" A szegény ne érdekeljen, az árva oldja meg maga, a te életed a sajátod, csak a saját érdekedet nézd! “Uralkodj!”
Izrael népe is így gondolta. Ezt jelentette az uralkodás, mert amint valaki a tartozások örvényébe került, előszeretettel használták ki. Ők voltak a szegények, akik saját magukat adták rabszolgának, csak hogy a tartozást ki tudják fizetni. Ők voltak az árvák, akiknek senki nem szolgáltatott jogi segítséget. És aztán, a kivonuláskor Isten helyre rakta a dolgot: "Uralkodni" nem így kell! "Ne uralkodj [embertársadon] kegyetlenül! Légy istenfélő!” (Mózes harmadik könyve 25:43) Légy kegyelmes! Légy igazságos!
Mert Isten nem így uralkodik! Ő ad a szűkölködőnek, az elnyomottat ő képviseli, a hatalmasokat pedig rendre utasítja. Szabadság, egyenlőség… Nem testvériség, hanem atya-fiúság, mert Isten erre hívott bennünket. Ő a mi apánk, mi az ő gyermekei vagyunk. És adhat-e a szülő követ a gyermekének, amikor az kenyeret kér tőle, vagy kígyót, amikor az halat kér? (Máté evangéliuma 7:9-10) Isten így uralkodik. Gonsodkodóan, igazságosan, szeretettel.
Ezt az uralmat hagyta nekünk örökségül.
