Miért kételkedsz?
Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
Péter és társai jól ismerték a tengert, hiszen halászként sokan közülük a fél életüket a vízen töltötték. Jól ismerték a nyugodt időjárást, de tudták azt is, hogy milyen veszélyes viharban kihajózni. Tudták, hogy van mitől félni a Galileai tengeren, mert bár a “tenger" nem túl nagy, körül-belül egyharmada a Magyar tengernek a legmélyebb pontja mégis négyszer olyan mély, mint a Balatoné. Ha valaki itt süllyedni kezd, az bizony az életébe kerülhet. A habok jobbra-balra dobálják a lélekvesztőt egy ilyen sötét és viharos éjszakán, amikor a távolban egy alak jelenik meg a hullámok között. Talán egy szellem — noha mindenki tudja, hogy a szellemek nem képesek vízre lépni — de ő csak ennyit mond: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! (Máté evangéliuma 14:27)
"Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” (Máté evangéliuma 14:28) szólal meg Péter — mi pedig még Tamásra szoktuk azt mondani, hogy hitetlen volt. A vágyát megértem, én is szívesen sétálnék a vízen, Jézus pedig enged a kérésének. “Gyere!” Bár lehet, hogy a vízi gyalogtúrát nyugodtabb időjárásra kellett volna halasztani.
Máté leírása szerint Péter akkor kezdett el félni, amikor a hajóból kilépve “meglátta a nagy szelet” (Máté evangéliuma 14:30). Jézus a hullámokon taposva közelít hozzájuk, sőt, ő maga is tud járni a vízen, és megrémül a széltől? Persze ne feledjük, hogy a tanítványok nem önszántukból vannak itt: Jézus küldte el őket hajóval a túlpartra. Ha ő nem mondta volna, hogy menjenek hajóval, most a partról néznék a vihart.
És talán itt van a történet tanulsága is elrejtve ma a számodra: ez az, amiért Péterrel olyan könnyű együttérezni. Néha a mi életünkben is előfordul, hogy Isten kerülőutakon, vagy veszélyes helyeken vezet keresztül bennünket. Éppen úgy, ahogy Lótot és családjátkivezette Sodomából, (Mózes első könyve 19) Jónást (Jónás próféta könyve) elküldte Ninivébe, vagy a tanítványokat a tengeren át a túlpartra. Hogy miben hasonlítanak ezek a történetek? Isten egyiküket sem csupán elindította az úton, hanem mindegyiküket végigvezette rajta: “Ne nézz hátra,” (Mózes első könyve 19:17) “Köpd ki!", (Jónás próféta könyve 2:11) “Gyere!” (Máté evangéliuma 14:29)
Mi pedig mit teszünk? Hátra nézünk, félünk, megtorpanunk, mint ahogy Péter tette a vízen járva. Hadd ismételjem meg: Jézus a vízen sétálva ment a hajóhoz, és Péter pedig elkezdett félni egy "kis szellőtől". Logikus, nem? Nem.
Ne hagyd, hogy egy kis szél megzavarjon! Ha Isten indított el az úton, akkor még a viharban is rábízhatod magad. Nincs mitől félned, hiszen végigvezet az úton, amire ő küldött téged! Hiszen ő is azt akarja, hogy célba érj. Logikus, nem? Hát persze, hogy az!
