Ha elfáradtál...

Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Miközben erről a nagyon bátorító és sokszor idézett igeszakaszról gondolkodtam, először az jutott eszembe, hogy milyen felszabadító számomra, hogy Isten megérti a gyengeségeimet, elfáradásaimat és nem ítél el miatta. Nem kell úgy tennem, mintha erős lennék, miközben megfáradtam, mert ő nem csak akkor szeret, ha erős vagyok, és jól teljesítek.
Másodszor azon gondolkodtam el, hogy milyen fontos lelki szerepe van annak, hogy az ifjak is elfáradnak, és a legkiválóbbak is megbotlanak. Egyrészt gátat szab az emberi büszkeségnek és dicsekvésnek, másrészt középpontba állítja az isteni közbeavatkozást, segítséget, s így nyilvánvalóvá teszi, kit illet a hála és dicséret.
Végül a figyelmem az ígéretre irányult: Isten, aki az alkotónk, aki soha nem fárad el, egy kiapadhatatlan megújuló erőforrás számunkra. Csupán egy dolgot kér: bízzunk benne. Ez a bizalom jelenti azt, hogy bízzak rá mindent, különösen azt, amibe belefáradtam, de jelenti azt is, hogy bizalomból fakadó döntéseket hozzak, azaz szánjam oda magamat az engedelmességre. A sorrend megértése is fontos: mielőtt megújulna az erőnk, előtte kell a bizalmat gyakorolnunk. S mikor tapasztaltuk, hogy Isten segített, akkor a bizalmunk megerősödik, s a megnövekedett bizalom és átadás újabb megerősítéshez vezet.
Fogadjuk hát el a törékeny és rászoruló voltunkat, s forduljunk ahhoz, akinél az erő forrása van!
Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia