Gondoskodás a családunkról

Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek.

Az egymást követő nemzedékek kapcsolata a különböző kultúrákban és korokban más és más volt. A zsidó és a keresztény gondolkodáson alapuló társadalmakban a szülőkhöz való viszonyt évszázadokon át a Tízparancsolat határozta meg: Tiszteld atyádat és anyádat… (2Móz 20:12).

Néhány évvel ezelőtt utaztam egy légitársaság gépével, és amikor az étkezések ideje elérkezett, mindig sokkal hamarabb éreztem meg az étel illatát, mint ahogy a mi sorunkhoz értek volna a felszolgálással. Észrevettem, hogy a mögöttünk lévő sorban az idős emberek jóval előbb megkapták az adagjukat, mint a többiek. Aztán már figyeltem is, és tényleg mindig így történt. Olyan jó érzéssel töltött be, hogy előzékenyek voltak az öregekkel. Kár, hogy nem egy „keresztény”, hanem egy muszlim ország légitársasága volt ez: a Turkish Airlines. Ők még odafigyelnek az ilyesmire… Persze lehet, hogy megteszik ezt keresztény kultúrájú országok légitársaságai is, mert én eddig csak három-négy ilyennel repültem, de sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Pál levele szerint a hála adhat alapot arra, hogy tisztelettel forduljunk az idősebbek, és különösen a szüleink felé. Ez működik akkor is, amikor egyre inkább az énközpontúság a „normális”, mint ma. A tiszteletünket és szeretetünket pedig legjobb úgy kifejezni, hogy olyat adunk meg nekik, amire igazán szükségük van: ha udvariasak vagyunk velük és gondoskodunk róluk. Mert ahogy haladnak előre a korban, egyre jobban rászorulnak mások támogatására, segítségére; anyagiakban, fizikailag, ügyek intézésében, és így tovább. 

Ha így viszonyulunk hozzájuk, az több szempontból is „hasznos”. Egyrészt kedves Isten előtt, és ha jót teszünk, az örömöt jelent nekünk is; másrészt talán a gyermekeink is úgy fognak viszonyulni hozzánk, ahogyan minket látnak bánni a szüleinkkel, az idősekkel. Becsüljük meg őket!
x