Érezted már Isten kezét?


 „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!”



Kegyelem. Számomra ez az a fogalom, amivel minden nap össze kell barátkoznom és meg kell értenem, hogy mit is jelent számomra. Olyan sokat  lehet rajta elmélkedni és végig gondolni, hogy a bibliai idők hősei hogyan tapasztalták meg Isten kegyelmét életükben. Ezen történetek mindig sok erőt adnak. Amikor Jákobra  vagy Dávidra tekintek, mindig eszembe jut, hogy  Isten nélkül egyszerű emberek voltak, akik életükben hibákat követtek el. De, mégis  többek voltak egyszerű, hétköznapi embereknél.


A hibák sokszor ejtenek repedéseket vagy egyenesen hasadékot életünkben. Egy-egy mélységben eltöprenghetünk, hogy vajon Isten mellettünk van-e még. 

Engedje meg a kedves Olvasó, hogy egy személyes tapasztalatot osszak meg. Évekkel ezelőtt, egy szilveszteri összejövetelen történt.  Kora este néhány fiatallal összeültünk és beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk. Ahogy közeledett az éjfél, előtérbe kerültek a lelkiséggel fűszerezett játékok, beszélgetések és egyre inkább az Istennel megélt elmúlt évről beszélgettünk és arról, hogy vajon az új év milyen ajándékokat tartogathat. Az év végéhez közeledve elérkeztünk az este utolsó feladatához is, amely roppant egyszerű volt! Össze kellett írni 10 olyan dolgot, amiért hálásak vagyunk.  Bár, könnyűnek tűnt a feladat, mégis ha értelmes és nem sablonos dolgokat akarunk írni, el kell gondolkodni, hogy mi is kerüljön arra a listára. Igyekeztem olyan dolgokat, élményeket keresni az elmúlt évben, amelyek  nem mindennapiak és amelyekre valóban érdemes és jó visszagondolni.  Nehéz időszak volt akkor mögöttem, egy nagyobb lelki válsággal megkoronázva.  Nem igazán tudtam, hogy mibe is kapaszkodjak. Ahogy elkezdtem felsorolni a tapasztalataimat és elértem a 10-es ponthoz, megakadtam. Egyszerűen nem tudtam semmit sem kitalálni, felidézni vagy bármire is emlékezni. Aztán megtörtént az, amire azóta is könnyes szemmel gondolok vissza. Meglett az utolsó pont! „Hálás vagyok azokért a pillanatokért, amikor megérzem, hogy Isten is küzd értem.” Hát meglett. A lista így vált teljessé.


Onnan tudom, hogy  a kapcsolatom élő Istennel, hogy érzem, amikor a lelkiismeretem megszólal és jelzi, hogy most karbantartásra van szükségem. Úgy hiszem, hogy Isten mindig jelzi, amikor a bűnünk falat emel közé és közénk és emiatt nem látjuk, hogy Ő akkor is ott van mellettünk.  Hasonló ez Jákob példájához. A csalása és a menekülése falat állított és nem látta, hogy Isten vele van.

 A bűnnek és Sátánnak meg van az a „csodálatos” képessége, hogy megpróbálja elhitetni azt, hogy Isten lemondott rólunk. Ezzel szemben viszont  hiszem azt amit a Biblia is mond:” Mert megvagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm.8:38-39)


Számomra ezt jelenti a kegyelem! Érezhetem magam távol Istentől, mert a keresztényi életünk valójában hegyekkel és völgyekkel van tele. Amikor a völgyben járunk és érezzük, hogy távolodunk Istentől az egy jelzés, hogy Ő kész arra, hogy kiemeljen a völgyből, fel a hegyre. Kész arra, hogy küzdjön értünk, érted! Kész arra, hogy a mélységbe is utánunk jöjjön és felemeljen!   

Ha most úgy érzed, hogy a bűneid elszakítanak Istentől, kérlek ne mélyítsd tovább ezt a gondolatot. A Biblia mást mond és hiszem azt, hogy Isten valóban küzd az Övéiért! Higgy Benne és abban, hogy Krisztus vére elég a bűneinkre.
Áldott napot kívánok! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia