Elmúlik a tél
Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment. Megjelentek a virágok a földön, itt az éneklés ideje, gerlebúgás hangzik földünkön.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én jobban szeretem megjavítani azt, ami elromlott, mint újat venni helyette.
Néhány hónapja lehetőségünk volt autót vásárolni a feleségemmel. A régi autó, amit mi csak Tragacsnak hívunk, kotyog, kerreg, csöpög, lötyög, és persze korából adódóan rozsdásodik, ami már egyre jobban zavart bennünket is. Nem is beszélve arról, hogy az első gyermek érkezésével a biztonsági elvárásaink is megugrottak, melyeket Tragacs már nem tudott betölteni. Ez az új autó, ez alig futott, mindenhol csillog-villog, se hangja, se baja, minden pénzt megér. Nem mondom, hogy gondolkodás nélkül, de hamar le is csaptunk rá. Tragacsot azonban nem adtuk el, mert ilyen állapotában semmit nem érne, nekünk azonban a szívünkhöz nőtt. Ott áll hát a garázsban, arra várva, hogy amint alkalom adódik rá, szép apránként megjavíttassam. Mert jobban szeretem megjavítani a rosszat, mint egy újat venni helyette — főleg, amikor érzelmileg kötődöm hozzá.
Így van ez a földünkkel is. Ilyen állapotban senkinek nem kellene. Semmit nem ér, mert minden “lötyög-kattog”, ami csak elromolhatott rajta, elromlott. A Biblia erről az állapotról úgy beszél, mintha állandóan tél volna: a fákról lehullottak a levelek, az élet mintha elmúlt volna a földön. Minden csendben, még a madarak is csak ritkán csicseregnek a nagy hidegben. Ilyen a bűnös föld, ami a tavaszra vár. Jelenleg úgy tűnik, hogy semmi esélye annak, hogy ebből még egyszer jól működő, egészséges világ legyen. A logikus megoldás az volna, hogy Isten az egészet veszni hagyja az univerzum süllyesztőjében, ő azonban olyan, hogy jobban szereti megjavítani, ami elromlott, mint újat teremteni helyette — főleg, hogy érzelmileg kötődik hozzá.
Furcsa a tél elmúlásáról pont most olvasni. Még csak most jön a november, az utolsó őszi hónap, igazán csak most menetelünk a hideg felé. De ez az időszak magával vonz a hideg mellett még valamit: a tavasz reményét. Ahol hó és jég volt, ott néhány hónap múlva zöldellni és virágzani fognak a növények. Ahol csend volt, ott “gerlebúgás hangzik”, ahol eddig kihalt mezők voltak, ott gyermekek játszanak vidáman. Bármilyen is volt a föld télen, annál csodálatosabb lesz tavasszal. És mi kell ehhez?
"Íme, újjáteremtek mindent.” (A jelenések könyve 21:5) mondja Isten. Nem azt ígéri, hogy halálunk után, vagy Jézus visszajövetekor egy új helyre kerülhetünk. Nem dobja el a tönkretett földet, és ad helyette egy másik otthont — legyen az Mennyország, vagy bármi más. Nem is éreznénk jól magunkat, úgy, ahogy a szökőár áldozatai se érzik jól magukat a kitelepítésük helyén: ők otthon érzik jól magukat. Az otthon pedig itt van, a földön. Csak nem télen. Isten ígérete, hogy visszakapjuk a földet, újjáteremti az elveszített paradicsomot, a keresztények legfőbb reménysége. Ahol eddig tél volt, ott újra tavasz, örök tavasz lesz! Isten meg akarja javítani ezt a földet, azért, hogy te és én újra a nekünk szánt otthonban élhessünk — mert érzelmileg kötődik hozzánk.
