Tanács fiataloknak
"Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők."
Egyik reggel amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy leszakad a hátam. Nem vagyok túl öreg, de már most elkezdődtek a jelei. Sosem hittem el a szüleimnek, amikor azt mondták, hogy nem jó dolog felnőni. Minden gyerek ezt várja, pedig ha felnő az ember, másra sem vágyik, bárcsak újból gyerek lehetne. Előbb vagy utóbb mindenkit elér ez a sors.
Ha az elejétől elolvassuk a fejezetet a végéig, egy kicsit szomorkás, komor, de fontos tanácsokat találunk benne. Azzal a gondolattal nyit, hogy amíg fiatal vagy, gondolj minél többet Istenre. Mit tanulhatunk ebből? Sokszor letudjuk azzal a hasonló kijelentéseket, hogy azért mert így helyes, pedig nem ennyiről van itt szó.
Körülbelül egy hónapra van szükség ahhoz, hogy egy rendszeres cselekedetből szokás legyen. Mit jelent ez? Ha egy hónapig minden nap reggel 8 órakor olvasok újságot, akkor az berögzül, és szokás lesz belőle, ami autómatikussá válik. Képzeljük el a következőt: minden nap óránként beállítunk egy figyelmeztetőt a telefonon, hogy most gondoljunk Istenre. Nem kell olvasni, vagy bármi mást tenni, csak gondoljunk rá. Ha ezt egy hónapon keresztül csináljuk, az szokás lesz. Mi történik akkor, ha egész fiatal korunkban ezt tesszük?
Ma egy olyan világban élünk, ahol a legkevesebb dolog szól Istenről. Olyannyira körülvesz bennünket a világ, hogy szinte teljesen kiszorítja a Teremtőt a gondolatainkból. Tudatosan kell hozzá fordulnunk, és gondolnunk rá. Ez azonban nem könnyű dolog.
Tegyük életünkben szokássá a jó dolgokat! Foglalkozzunk Istennel amikor csak tudunk!
